Miért történik mindig ez, ha beáll a csend?

Van egy kollégám, akivel csak ritkán beszélek, és olyankor is leginkább csak tanácsot kérek tőle. Elég szimpatikus nekem, emiatt mostanában próbálom jobban keresni a társaságát, viszont mindig nagyon zavarban vagyok előtte. Néha teljesen leblokkolok beszélgetés közben, és nem jut eszembe semmi, hogy mégis mit mondhatnék. Ilyen esetben, amikor beáll a csend, ő mindig csak néz rám szótlanul, én meg zavartan oldalra pillantgatok. Nem viszi tovább a beszélgetést, de nem is kérdez rá, hogy szeretnék-e mondani még valamit, vagy mehet mostmár mindenki a dolgára, csak néz.

Miért csinálhatja ezt? Igaz, hogy ő is elég visszafogottnak tűnik, de ennek így mindig az az eredménye, hogy méginkább zavarba jövök és valami kínos dolgot csinálok... :D

22/L