Szerintetek elmebeteg vagyok? Ezen pszichológus segíthet, vagy már súlyosabb?

Hát nem lehet erre mit mondani. Tudod, hogy baj van és kezelteted.

Annyit még megtehetsz, hogy erről nyíltan beszéljél a barátoddal. Biztos lehetsz benne, hogy ő is észleli ezeket a dolgokat, de ha tudná az okát, elnézőbb lenne.

Dehogy vagy elmebeteg!:) Nem vagyok orvos, de konyítok a témához. A túlagyalásnak több oka is lehet, általában ezek keverednek is. Szorongás, maximalizmus, megfelelési kényszer, önbizalomhiány, kis kényszeresség.

Oké, több dolgot is mondok, egyiken se sértődj meg, nem bántás. Egyrészt ha ráérsz ilyen fszságokra, akkor nincsenek lekötve az energiáid. Az idődet, erődet inkább sportolásra, tanulásra, olvasásra, stb fordítsd, ne fölösleges kattogásra.

Nem vagy elfáradva. 10-12 óra kemény munka után sem kedved, sem erőd nem lenne ilyesmire.

Jelenleg az agyad irányít téged, de ennek fordítva kellene lenni. Meg lehet ezt tanulni, de gyakorolni kell. Én ha eszek, akkor csak a kajára figyelek, ha egy filmet nézek, akkor csak arra. Ha este lefekszem aludni, akkor sem gondolkodom semmin, hanem alszok. Igen, férfi vagyok, nekünk ez könnyebben megy. :)

Én a következőket javaslom, napi szinten gyakorolni: sport, munka, tanulás/olvasás, kreatív hobbik. Továbbá irányított meditáció, relaxálás.

Magyarul kösd le a figyelmedet, arra koncentrálj, amit épp csinálsz, fáradj el, és fejezd be a fölösleges kattogást. Sok sikert!

Ha ez a pszichológus, akihez jársz, nem válik be, mehetsz máshoz. Van sokfajta terápia, lehet, ez nem fekszik neked annyira, más hatékonyabb lenne.

Másrészt szerintem beszélgetned kéne róla. A barátaim tapasztalatai alapján a túlagyalás úgy működik, hogy magukban emésztik, pörögnek rajta indokolatlanul. A párom is túlagyalós volt (bár ő nem kapcsolati téren), úgy sikerült túllendülni rajta, hogy elkezdte nekem elmondani a gondolatait, és pontot tettünk a végére, mielőtt elkezdett volna rajta pörögni. Szerintem neked is segítene, ha egyrészt többet beszélnél róla a pároddal. Nálunk így nézne ki egy ilyen beszélgetés:

- Figyelj, van egy problémám/gondolatom/stb., ami veled kapcsolatos, és emészt engem, de tudom, hogy valójában nem rólad szól, hanem a gyerekkoromból/rossz önértékelésemből/stb. Anyám annak idején paranoiás volt, ezt rám is rám ragasztotta; többször azon kattogok, hogy meg fogsz csalni. Tudom, hogy nem fogsz, mert tudom, hogy nem olyan vagy, de nem tudok parancsolni a gondolataimnak. Ilyen és ilyen helyzetben élem meg ezt, most késztetést éreznék, hogy végigpörgessem a telefonod, stb.

Szóval valami ilyesmi. Ez egyrészt közelebb is hozhatna titeket, mert te egy nagyon mély dolgot osztanál meg a pároddal, ő pedig megértené, hogy nem róla van szó, hanem rólad és az anyáddal kapcsolatos viszonyról. Sok ilyen őszinte beszélgetés mélyíti a bizalmat is.

Illetve ha van olyan barátnőd, aki sokkal racionálisabb nálad, neki megírhatnád, amikor elkezdesz ezen kattogni, ő meg visszarántana a földre. Több túlagyalós ismerősömnek segített, amikor elkezdte nekem mondani az ilyen jellegű gondjait.

Nagyon emlékeztetsz a volt legjobb barátnőmre. Ő sem hitte el, hogy nem az jelent terhet nekem/nekünk, hogy a problémáit elmondja, hanem az állandó nem akarok beszélni a dolgaimról, mert nem akarok terhet jelenteni hozzáállása. Sokkal, de sokkal terhesebb egy kapcsolatra, ha látja az ember, hogy baj van, de harapófogóval sem lehet kiszedni belőle, ráadásul a problémákról való kommunikáció hiánya a kapcsolatok elmélyülését is akadályozza. Nekem sosem jelentett terhet meghallgatni a barátnőm agyalását, és visszarántani a valóságba; az annál inkább, amikor túlagyalt valamit, és már csak a romjait tudtam összekapargatni a dolgoknak, amiket elcseszett vele. A barátok azért barátok, hogy segítsenek, ahogy a párunk a támaszunk és társunk. Persze ez nem azt jelenti, hogy mindent rá kell zúdítani a másikra, hogy utána ne tegyél semmit magadért, és folyamatosan ugyanazokat a köröket fusd. De valaki, aki igazán szeret, ott áll melletted. Én a páromnak segítettem kimászni a szorongásaiból (persze szakember is segített, illetve ő is tudatosan dolgozott magán), amik konkrétan annyira tönkretették, hogy két egyetemet sem tudott elvégezni miatta. De szeretem, így minden szenvedés ellenére megcsinálnám újra.

És igen, egyedül is rendben kell lenned, de NEM KELL egyedül megoldanod mindent. Azért vannak a társas kapcsolataink, hogy egymásnak támaszt nyújtsunk. Szóval igenis kérd a segítségüket, együtt könnyebb. És hagyd, hogy a párod és a barátaid maguk döntsék el, hogy kell-e nekik ez vagy sem. Lehet, a végén kellemesen fogsz meglepődni.

Majd lassan fokozatosan egyre jobb és jobb lesz. Már felismerted, tehát nyerésre állsz. Azt is jól teszed, hogy nem zúdítod a párod nyakába ezeket a képzeleteket.

Ha jön valami kellemetlen gondolat, rögtön helyettesitsd valami szebbel. Mondd magadnak, hogy ez csak egy rossz gondolat, de nem igy van, küldd el magadban/magadból a francba. Kitartást. :)

" a fejemben konkrétan elképzelek dolgokat, sztorikat gyártok és annyira valóságosnak tűnnek, hogy érzelmeket váltanak ki belőlem, tehát felidegelem magam valamin ami MEG SE TÖRTÉNT csak a fejemben az agyam szüleménye..."

Ez általános női agymenés, az ilyeneket kukázzuk hamar, már aki..