Miért nem bizok magamban, miért vagyok gátlásos? 18L

Még sosem volt pasim, mert én valahogyan túl félénk vagyok, nem merek beszélgetést kezdeményezni, állandóan attól félek, hogy beégek, valami hülyeséget mondok amivel megalázom magamat, vagy furcsának tartanak, nem úgy viselkedek, ahogy kéne. Egy idegen pasival véletlen szemkontaktustól is képes vagyok totálisan zavarba jönni és hülyén érezni magam, mert a belső hangom állandóan "lefújjog". Talán ennek köze lehet ahhoz, hogy gyerekkoromban apukám állandóan kritizálni, egy kedves szót, dicséretet nem mondott nekem, és emiatt mint személy, teljesen értéktelennek és selejtnek érzem magam, nincs önbizalmam. Sok éves terápiákon vagyok túl, pszichiátereknél, pszichológusoknál jártam, de a testemmel nem tudtam megbékélni. Amikor sovány voltam, akkor is gyűlöltem önmagam, persze akkor sokkal kihivóbb voltam a pasik számára és emiatt kellemetlenül is éreztem magam. Most meghíztam, és most meg azért nem érzem jól magam a bőrömben, mert hát persze én is vágynék a szexre, egy párkapcsolatra, viszont igy megvédem magam minden lehetőségtől, mert igy már kevesebb pasi néz rám. :)

Tudom, hogy a fejemben van a probléma és a gondolkodásomon kéne változtatni csak nem tudom, hogyan. Évek óta depressziós vagyok és önpusztitó életmódot folytatok. És elviselhetetlen dühöt érzek, bármi jót teszek magammal, mert úgy érzem, hogy én nem érdemlem meg.