Anyós gond, mit tegyek?

9hónapja vagyunk együtt barátommal kb. 2.5hónapja költözött hozzánk.

Szüleivel sosem volt rózsás a kapcsolata páromnak. Apukája durván súrólja az alkoholista fogalmat. Az anyja meg elég nehéz eset, tipikusan olyan aki sosem képes belátni ha nincs igaza és mindig mindent jobban tud másnál, általában érvei, indokai egyenlők a 0-val.

Elsőnek mikor megismertem őket minden jónak tűnt. Aztán kisidővel kimutatták a foguk fehérjét.

Hónapokig én jártam át barátomhoz aludni(kb.20-25perces kocsi út), mert nem mertem hazavinni, nem szüleim miatt hanem mert elég hátrányos helyzetű a házunk, adódoan abból, hogy szegények voltunk és épphogy kajára volt pénzünk így sosem történt korszerűsítés, szégyeltem, hogy mit gondolna. Így ugye elégsokszor voltam ott, de többször volt hogy csak éjszakára mentem este 8tól reggel 6ig mert mentem dolgozni. Szégyenlős vagyok így beszélni se beszeltem nagyon a szüleivel se nem mozogtam egymagam a lakásban, fürödni és enni is haza jártam mindig munka után, enni csak akkor ettem náluk ha véletlen pont ott voltam ebédidőben. Nem sok port kavartam igazából de mégis megkaptam hogyha olyan sokat vagyok ott akkor majd beszállok a rezsibe meg veszek magamnak kaját. Viccnek gondoltam de nem volt az. Apukáját zavarta hogy ott vagyok (szinte sosem látott) azt mondta olyan mintha lenne még 1 gyereke. Kutakodott kérdezősködött ismerősöktől, hogy hol lakok, azt állította olyan kupleráj van nálunk hogy megfordulni se lehet a lakásban. Anyukája állította őt nem zavarja hogy ott vagyok es menjek nyugodtan akármikor, igyis tettem mert együtt akartam lenni barátommal.

Egyik este ott voltam és az apja részegen szó nélkül elvitte az autómat "kipróbálni" mert hogy párom azt mondta hogy egy "nagy sz@r" az autó éshogy igaz-e, persze ez egy kamu indok volt.

Másik este barátom összeveszett valamin az anyjával és szóba jöttem, olyanokat mondott neki hogy én nem hozzá való vagyok ő nem ilyen lányt képzelt el mellé, meghogy inkább randizzon még több lánnyal mielőtt velem valamit eltervez hosszabb távra, közben én a másik szobában ezt végig hallgattam. De vicces mert az autóm jóvolt mikor elkellett vinni munkába meg ide oda ami amúgy kb 2kmre van.

Sok volt veszekedés, így hazavittem hozzánk ha baj van legyen hova mennie. Kiderült közben az anyja áttúrta a facebookját elolvasta a beszélgetéseinket. Barátom ugydöntött oda költözik hozzánk. Nálunk senki se volt ellene, szüleim megértették a helyzetét és szívesen látták (és tőle nincs se rezsire se kajára pénz kérve). Az anyja ezt megtudva kiakadt és olyanokat mondott neki, hogy csalódott benne, meg nem így tervezte el az életét, ő annyit szenvedett érte és csak így itt hagyja, nálunk csak elbassza az életét meg elfogjuk venni mindenét és majd dolgoztatni fogjuk, azt is hozzá vágta hogy párom elbaszta az ő életét mert lett egy betegsége amikor barátom született és örökké kezeléseket kell csinálnia.

Amióta barátom nálunk lakik mindig haza jár hetente 2x vagy 3xor segíteni akármiben és ígyis baszogatják hogy szarul csinál meg mindent, meghogy nálunk csak szenved meg miért jó neki itt lakni. Meghogy én csak kihasználom és az orránál fogva vezetem (amugy kb semmilye sincs a fiúnak amit elvehetnék, pénze se rendes munkája sincs.) Legrosszabb hogy szüleimet is mocskolják és nem is ismerik őket, ráadásul azokat akik befogadták a gyereküket és ellátják ugyanúgy foglalkoznak vele mintha sajátjuk lenne.

Barátom nem is áll ki értünk, annyival lerendezi hogy ő nem fog veszekedni mert nincs értelme. Én megadokneki mindent hogy jólérezze magát én meg annyit nem érek hogy kiálljon értem.

Már egyre többet jár haza, és féltékenységet érzek hogy inkább van az anyukájánál aki állandóan bántja, mint velem aki mindig segítette és itt voltam mellette.

Nyílván nem akarom megtiltani hogy hazajárjon etikátlan lenne, de néha úgyérzem kivagyok használva. Mérges vagyok akaratlanul rá is meg az anyjára is ha hazamegy mert tudom hogy ott csak bántva van de mégis megy, és nem képes meghúzni az anyjánál a határokat és mindig csak kiszolgálja.

Rosszul érzem magam de szeretem ilyenért nem akarok szakítani, de azt se tudom mit tehetnék. Sokszor megmondtam neki mit gondolok de hallgatáson kívűl nem kaptam mást.

Mi tévő legyek hogy mindenki jól érezhesse magát?