Az egyedüllétet válasszam vagy maradjak mellete?

30 éves férfi vagyok de fizikailag eléggé el vagyok átkozva. 170cm magas vagyok vékony, szinte gyerekes testalkattal. Mindemellet introvertált is , nem mondanám antiszociálisnak magam, de viszonylag nehezen nyílok meg mások előtt. Eddig nem volt nagy sikerem a nőknél...csupán szexkapcsolatom volt.

Most úgy alakult, hogy van egy lány akinek tetszem és nekem is szimpatikus ő. Ő kapcsolatot szeretne. Én is benne voltam az elején de ahogy kezdem megismerni úgy látom, hogy nagyon nem illünk össze. Én aktív, sportos életet élek, állandóan járok túrázni mindemellett szeretek viccelődni és a legrosszabb dolgok pozitív oldalát nézni. Ő ennek pont az ellentettje. Otthonülő típus, állandóan komoly, sportolni szeretne de mindent túl veszélyesnek tart, mindig a negatív dolgokon kattog az agya...közös témánk szinte semmi. Én nagyon igyekszek a kedvében járni de neki szinte semmi nem jó. Mindemellett állandóan más férfiakról beszél, hogy mennyire jófejek voltak meg miegymás. Erős karaktere van, meg van győződve, hogy mindent jobban tud (pl. szerinte balesetek nincsenek...csakis figyelmetlen, felelőtlen emberek). Ha nem értek egyet vele akkor jön a fejmosás.

Őszintén én nem érzem jól magam mellette de ugyanakkor érzem, hogy ha szakítok vele akkor egyedül maradok örökre. Állandóan magamban keresem a hibát mert nagoyn meg akarok felelni neki...habár ő is csak bennem keresi a problémát. Fel sem merült, hogy ő is kéne változzon és ez bosszant valójában. Én szeretnék egy kapcsolatot de nem egy olyat ahol csakis én kell alkalmazkodjak. Ugyanakkor félek, hogy hosszú távon meg fogom bánni. Ti mit tennétek a helyemben?