Miért mindig a férfi akarjon megfelelni a nőnek?

Érzésem szerint olyan srác vagyok, aki (legalábbis eleinte) a nők álma: mérsékelt, jól ki tudom fejteni a gondolataimat, izgalmas, de ha kell azért határozott. Állítólag jóképű is. Viszont minden kapcsolatom zátonyra ment, pedig a kapcsolataimat, barátnőimet mindig irigyelték mások.

Most, hogy tudatos döntés nyomán 3 hónapja egyedül vagyok, végiggondoltam pár dolgot. Én tényleg mindent igyekszem odatenni a páromnak, ha szeretem, sokszor rendesen zavarba hozom őket a rengeteg kedvességgel, előzékenységgel. Spontán ajándékok, hétvégi kiruccanás, meglepetések. Szerintem mindez nem papucsság, ha már kapcsolatban vagyunk.

Ennek ellenére mégis mindig elvárások jöttek, mintha tényleg soha semmi nem lenne elég, amit őszintén szólva most már idegesítőnek érzek. Példa: töltsünk több időt együtt, ne túlórázzak, úgysem kötelező. Igen ám, csak akkor hétvégén nem megyünk sehova (most amúgy se, de általában), illetve közös életre kéne félretenni is pénzt. Viszont, mondom én, lehetne csökkenteni az edzőterembe járást, heti 5 alkalomról csak 3-ra. Azt nem lehet, mert neki fontos, hogy jól nézzen ki (nekem nem fontos a karrierem ugyanígy?). Másik kedvencem az, hogy ne járjak haverokkal el, szintén az együtt töltött időre hivatkozva. Elmondom, mindössze havi 1-2 alkalomról volt szó hétvégén, ami szerintem nem sok, sőt kevés.

Amikor legutóbbi párommal 2 év után már szinte közel voltunk a házassághoz, az utolsó pillanatban szakított, mondván nem áll még készen, meg ismerkedni akar.

Hol rontom el? Egyáltalán, nekem kell mindig változtatni, megfelelni? A nők miért nem tesznek, adnak cserébe semmit?