Miért ilyen velem?

Úgy érzem, nem érdeklem. Most nem dolgozik minden nap, van egy kis időnk közösen. Alapvetően sokat megy, kemény a munkája.

Esténként sem szól hozzám már annyit, fáradt, kb tíz percben elmondja, milyen napja volt, vissza nem kérdez. Nekem szükségem van a kedves szavakra, a másik ölelésére. Látványosan ignorál, kerül, elhidegült, arra hivatkozik, hogy csendes. Meg szex nincs már hosszú ideje.

Mikor dolgozik, reggel vagy napközben írásban kedves, mondja, hogy szeret, hiányol, de itthon ennek semmi jele sincs. Pláne nem, amikor egy légtérben vagyunk.

Most, hogy két napból az elsőt eltöltöttük, idegesítem, hogy miért beszélek sokat. Próbálok közeledni, poénkodni vele, semmire se reagál. Még csak nem is bólogat. Ennyivel sem tisztel meg. Teljesen hidegen hagyom. Kérdőre vontam, hogy mi ez.Aztán meg én vagyok a szar, hogy miért csinálom a fesztivált.

Vannak ezek a “me time”-ok, nem kell örökké beszélni oké, nyugodtan telefonozzon, de egész álló rohadt nap már idegesít és zavar engem is. Nem egy szobanövény vagyok.

Nem rá akarok akaszkodni, csak ha írásban tudja ezeket tolni, akkor miért nem cselekszik legalább a hétvégén így?

Mindent megcsinálok neki, talán azért szédít csak szóban, hogy ez maradjon is így.