Mit gondoltok egy olyan párkapcsolatról, ahol csak a férfi dolgozik, mert sokat keres (vezető pozíció), a nő otthon van, de nem csinál semmi házimunkát, mert bejárónőre is futja?

Most a kérdés szempontjából a lényegtelenebb pontra reagálok: ha havi 20 millát keresnék, akkor sem foglalkoztatnék bejárónőt. Én úgy gondolom, hogy az otthon az én személyes terem, egy idegennek semmi keresni valója nincs ott, pláne nem rendszeresen.

A másik dolog, hogy ez az életvitel borzasztóan idegen tőlem. (Én vagyok a férfi.) Nem az, hogy sajnálnám a pénzt a barátnőmtől, ilyesmi soha meg sem fordult a fejemben, hanem maga ez a "bámuljuk jó magasról a világot" hozzáállás nem jön be. Én jobban szeretem a szűkebb környezetemben jól érezni magam, azt viszont szeretem ki- és megismerni. A kérdésben felvázolt pár egyik oldalról nézve saját lakásában sincs otthon, másik oldalról nézve meg ez inkább egyfajta önkéntes börtön. (Ez az "egész nap otthon elfoglalom magam" dolog távolról sem tűnik egy érdekes és produktív életnek.) Ezen pedig az évente két külföldi út sem javít sokat.

Ami pedig a kiszolgáltatottságot illeti: függni valakitől mindig veszélyes. Akkor is, ha ideig-óráig el lehet éldegélni a kapott vagyonból. Lehet, hogy önmagában sokat érnek az ajándékai, de még ha sikerül azonnal pénzre is váltani, ez előbb-utóbb elfogy. Persze, lehet Vajna Timit játszani, de azért lássuk be: nem könnyű olyat találni, akivel némi szimpátia is megvan, és emellett hajlandó eféle eltartósdira.

A másik hátulütője ennek az életmódnak, hogy egy idő után már ha akarna, sem találna normális munkahelyet. Bármikor adódhat olyan éelthelyzet, hogy szükség lenne egy munkahelyre. (És nem feltétlenül csak szakítás miatt képzelhető el ilyen: semmi nem garantálja, hogy a férfinek mindig ennyire jól fog menni, de akár az egészsége is megromolhat annyra, hogy amellett ne tudjon dolgozni.) 30-40 évesen meg nulla munkatapasztalattal tudod, hogy hová veszik fel az embert? Esetleg óránként 500 forintért takarítónak, vagy hasonló bérszínvonal meleltt betanított szalagmunkára. Még ha van is valamilyen végzettsége, akkor is hatalmas hátrányban lesz azokkal szemben, akik nem henyéléssel töltötték az utóbbi 10-20-30 évet. (Abba már inkább ne is menjünk bele, hogy mi lesz nyugdíjas korában.) Az övé tipikusan az az életvitel, ahonnan nagyot lehet zuhanni.