Miert nem tud a parom idoben felkelni, ha en nem megyek dolgozni?

Nem lehet, hogy csak egyszerűen nem volt bekapcsolva még az ébresztője, mert úgyis te szoktad kelteni és nem állította mára vissza? Rengetegen kelnek évek múlva is ébresztőre, hiába járnak ugyanakkorra, aztán vannak azok is, akiknek frankón beáll a biológiai vekkerjük és maguktól ébrednek időre.

Nyilván egyszerűbb mobilon beállítani az időpontot, azt ki lehet nyomni akkor is, ha Te kelted. alapvetően engem is taszít felnőtteknél az önállótlanság, a késés is,munkában, magánéletben egyaránt, mert más idejével nem szórakozom és mástól is ezt várom el.

Ez esetben viszont nem lehet, hogy csak afféle technikai malőr, lévén te voltál a vekkere és erre az egy napra nem állította be? Csak tipp persze.

Így már értelek. Hát nézd, akkor ez nála afféle prioritási dolog is, nem annyira pontos és megbízható, decens (jó értelemben) mint Te. Ezek szerint lazábban veszi. Vannak ilyen emberek, rengetegen, nekem a tapasztalatom az, hogy ez is egy afféle apróságnak tűnő, ám mégis fontos dolog az életben, aminek együttélésnél ideális esetben egyeznie kellene. Sok feszültség forrása lehet.

Vannak a ráérős, "lazább" emberek, akiknek nem nagy kunszt utolsó pillanatban beesni valahova, vagy elkésni és ez általában az élet más területén is tetten érhető náluk. Ha az ellenkezője vagy, aki mindig mindenhova szeret időben indulni, okosan és gondosan megtervezetten gazdálkodsz az időddel, pontos vagy, megbízható és pedáns, akkor hosszú távon nem nagyon fogsz tudni tolerálni olyasvalakit, aki ennek az ellenkezője.

Való igaz, egy felnőtt ember, aki munkába jár, önálló, rendezze már a reggeleit egymaga, tokkal vonóval, ne kelljen már managaleni, mint egy kisgyereket. Mondom, nem kiáltok farkast, de az ilyen típusú eltérés nem mindenkinek tolerálható, mert pont egy olyan szegmensét öleli fel a hétköznapi életnek, ami valószínűleg egy élethosszig tartó hozzáállást feltételez.

Jómagam nem tudnék sosem és nem is tudtam sem teljesen más bioritmusú, habitusú, aktivitású emberrel együtt élni (mert a sok más minden mellett igenis ezek is fontosak). Ha otthon ülő típús vagyok, nem maradok valakivel, aki nagyon aktív, mert egy időre a rózsaszín köd végéig megerőszakolhatom magam a túrázással, de aztán ezt nyilván majd fárasztana, hogy nem tölthetem a napjaimat úgy ahogy akarom, valahova mindig menni kell, mert a másiknak állandóan ég a talpa alatt a talaj és a szerlem múlásával már nem akarnék folyton megfelelni.

Ez csak egy példa volt, hogy értsd mire gondolok, nem vagyok otthonülő, de ez mindegy is. Szóval azt gondolom nem elég a fontos dolgokról ugyanúgy gondolkodni, mert ha meg is van az egyetértés szinte minden területen, de a másik mégis egy teljesen más energiaszintű egyén, vagy társasági lény, holott én nem vagyok, vagy bagoly, én meg pacsirta típus, szeret carpe diem módjára lazán élni, én meg spórolok, beosztom az időm, ő meg notórius késő és még sorolhatnám a végtelenségig, akkor hosszabb távon úgyis zátonyra fut a dolog. Hiszen ami eleinte csak bosszant (tehát már akkor is feltűnik ugye) az később szó szerint majd az őrületbe kerget.

Ez a reggeli kelés nálunk is téma. A párom korán kelő. 15 percre dolgozik otthonról de 2 órával korábban felkel mert kávécska, cigike, belövi a haját, öltözködik, ruhát válogat, próbálgat, táncol énekel.

Én 5 percre dolgozom és nem vagyok egy morning person. Fél 8-ra kell jönnöm és 7-kor kelek. Csak felöltözök, fogat mosok, sminkelek és indulok. Nem kell semmi rituálé. Nem tudom megmagyarázni miért. Van, hogy elkések és rosszul is érzem magam miatta de nem állítom akkor se korábbra az ébresztőt. Ha most azt mondanák, hogy mostantól 8-ra kell jönni...hiába szoktam meg a 7-es kelést...átrendezném akkor a reggelem és fél 8-kor kelnék. Nekem valahogy a 25 perces elkészülési időmön felül minden reggeli perc, amit nem alvással töltök kárba veszett idő. Hozzáteszem nem vagyok mormota aki munka után is, meg ebéd után is alukálgat, egyszerűen nehezen ébredő.

Nem hiszem, hogy keltegetni kéne. Felnőtt, el tudja dönteni mikor kel, mikor indul és milyen következményeket vállal ha elkésik. Van olyan, hogy az ember olyan mélyen alszik, hogy kinyomja az ébresztőt és reggel még csak nem is emlékszik h csörgött volna de már el van késve. Veled is megeshet.

De NEKED mi a problémád ezzel?

NEM téged fognak cs.ztetni, hanem a párodat.

Én sem keltem fel az enyémet, ha elkésik vagy rohan, az ő baja. :D