A kötetlen boldogságból korlátozottság lett, van értelme folytatni?

Sziasztok

22 éves fiú vagyok, barátnőm 18 éves. 7 hónapja vagyunk együtt. Egy boltban dolgoztam és ott kezdtünk el ismerkedni. Valamikor rám ít Facebookon hogy akar velem csináltatni valamit, nem volt előtte senkim így nem vettem a lapot úgyhogy akkor nem lett belőle semmi, úgy gondoltam hogy csak annyit akart. Ő egy hónapra rá összejött valakivel akivel volt kb 3-4 hónapig.

A boltban csak-csak összefutottunk és kb 1 év mulva pont a Korona kezdete fele elkezdtünk jobban beszélni és rá mertem írni Facebookon és ment a beszélgetés néhai kihagyásokkal. Kiderült ugye hogy már nincs neki az a fiúja stb... ment az ismerkedés. Nyáron kint volt 1 hónapot Németországban addigra már vagy 4 hónapja írkáltunk. Mikor hazajött akkor találkoztunk is, mármint tervezett taliként, nem a boltban. Jöttek is sorra a talik teljes boldogság, csók is volt később, ott alvás, később pedig volt 'nyalakodás' is de közösülés nem, tényleg nagyon jól kijöttünk.

Egyszer feljött a téma hogy egyik rokonának süt tortát és hogy több időt töltenénk egymással egyszerre, bele is mentem persze.

Amikor ott voltam ő sokkal hamarabb fekszik mint én, én éjjel általában fent vagyok és jött az ötlet hogy belenézek már a barátnőjével való beszélgetésbe. Csak hajtott a kíváncsiság mit írt rólam. Tudom hogy magánszféra meg minden de a kíváncsiság nagy úr.

A beszélgetésben visszakeresve kiderült hogy elég bántóan beszélt rólam, a volt pasijával mikor összejött szidott nem is kicsit. Tehát bejöttem neki sokáig. Ezzel nincs is baj de még akkor is szidott meg bántóan, megalázóan beszélt rólam amikor már írkáltunk régen, ami mégjobban zavar hogy még találkozások után is. A fél beszélgetés, az én 'titkos' dolgaim ott vannak képernyőfotózva ami nyilván nagyon nem tetszett. Hát itt azért csak pattant egy bizonyos húr nálam. Az előző pasijával második talira le is feküdt ami nálam szintén ki is verte a biztosítékot.

Másnap beszéltünk róla, elvileg azért csinálta mert meg akart utálni hogy elfelejtsen. Ez oké lenne ha nem lett volna folytatva azután is hogy beszéltünk vagy talizgattunk.

A következménye ennek az lett hogy a Messenger beszélgetéseink jócskán rosszabbodtak, az élő talik sem a kötetlen boldogságról szólnak.

Egyre több a hiszti, ő egy nap alatt túl teszi magát én viszont több napig is tudok haragudni akaratlanul.

Volt hogy próbáltam javítani a dolgon oszt közvetlenebb lenni de abból is hiszti lett. Ha néha próbálok jókedvű lenni hirtelen beüt valami és meggaragszok.

Az eset előtt is voltak pici vitáink de nem állandóan.

Ez az eset Októberben történt, mostanáig kitart a hatása. Abban bíznék hogy a jóidővel jobb lenne a hangulatunk.

A bizalmam és talán a rózsaszin köd is ott maradt valószínűleg azon az Októveren. Talán az is baj hogy az a köd nem csak elmúlt, hanem egyenes haragba torkollott.

Azthiszem én vagyok a toxikusabb de én akarnék javítani de nem tudok, nem tudatosan képes vagyok haragudni, nem tudok vele úgy beszélni mint azelőtt, attól is félek hogy ha valamit mondok akkor megharagszik. Nincs meg az a kötetlenség mint előtte volt.

Ettől függetlenül szeretem, hiányzik de valahogy mégse jó a dolog.

Szerintetek van értelme ezt folytatni? Visszatérhet még az a boldogság vagy hagyjuk egymást?

Köszi mindenkinek!