Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Valószínűleg depressziós vagyok és ez megmérgezi a kapcsolatunkat. Mit tehetnék?
Kissé kétségbe vagyok esve, mert egy lusta disznó lett belőlem a karantén alatt. Jóformán egész nap a gép előtt ülök és idegeskedek. Elég sok megoldandó feladatunk (lakásvásárlás, munkahely keresés, egyetem, rokon ápolása) van és mindig szorongok rajtuk (most már lassan több, mint egy éve húzódnak), és már a férjem is elvesztette a türelmét velem szemben, hogy mindig csak a nehézségeket látom.
Vannak jobb napjaim, igyekszem tornázni, sétálni, napirendet tartani de volt egy hét, amikor egyetem mellett több, mint 20 órát túlóráztam és azóta nem tudom magam összeszedni.
A férjemet rettenetesen zavarja, hogy nem látom pozitívan a helyzetet, és mindig a legrosszabb esetre készülök, én viszont azt érzem, hogy nem szeretnék színészkedni és magamba folytani a szorongásomat, azt viszont nem tudom, hogy hogyan ne szorongjak.
Van ötletek, hogy hogyan tudnánk ezt megoldani?
válasza:Köszönöm! Naponta járunk 1-2 órát sétálni, szóval ezzel nincs gond.
Viszont sajnos azt nem tehetjük meg, hogy egy hétvégén csak egy családot látogatunk meg. Mindkét oldalon vannak nagyszülők (80-90 év fölött), így hétköznap is kell menni segíteni és hétvégén is kell nekik programot szervezni. Ezen kívül a szülőkkel is kell 2-3 hetente találkozni (a férjem akar a saját csalàdjával, én meg nem akarom, hogy egyenlőtlen legyen a két családdal a kapcsolattartás, így az én szüleimhez is kell menni), meg már több hétre előre a férjem betervezett közös barátokkal programokat. (Két esküvő lesz június végéig, egy közös hetes nyaralás/home-office, ahol barátokkal kiveszünk egy apartmant, napközben mindenki dolgozik, este meg bulizunk), meg 1-1 szülinapozás a család két oldalával. Illetve minden héten a férjemnek van ilyen online ismerkedős találkozója a munkahelyén, amire párokat várnak. Pont ebből van a legtöbb konfliktus, hogy ezeket én már csak teherként élem meg, nem örömmel és a párom összes új ötletére negatívan reagálok.
Amúgy panelban lakunk Budapesten, úgyhogy a kerti sütögetés sajnos kiesett.
De jó tippek voltak, köszönöm!
válasza:Szerintem fontos azt megértened, hogy nem vagy egyedül ezzel. Hatalmas lelki teher volt az emberek nagyrészének az elmúlt időszak, rengeteg párkapcsolat, sőt házasság ment rá a vírusra. Az ember a bezártság miatt eltávolodik a külvilágtól, bezárkózik ő is legbelül és teljesen elhagyja magát. Én is tudnék hozni saját példát, szerintem az elmúlt másfél évben híztam vagy 15 kilót. Annyit voltam home officeban, hogy most, amikor kezdünk visszatérni az irodába, konkrétan szorongtam, hogy be kell mennem. Pedig ugyanazokkal az emberekkel dolgozok, ugyanazon a helyen, mint anno. De ez a sok stressz, kilátástalanság, aggódás teljesen tönkre tudja tenni az ember lelkét, ami kitud hatni a testre is sajnos.
Nekünk is volt bőven feszültség, amikor mindketten itthonról dolgoztunk, páromnak megszűnt az egyetlen hobbija ami kikapcsolta (koncertre járás), nekem pedig megszűnt az egyetlen mozgás, amit szívből csináltam (úszás).
Baromi nehéz, de úgy gondolom ez egy jó próbatétel mindenkinek. Azok a kapcsolatok, amelyek átvészelték ezt az időszakot bizonyították, hogy erősek. Mi is átvészeltük és próbálom helyrehozni magam, júniustól visszatérek úszni és visszarázódok az irodába, akármennyire is jó tespedni itthon a kanapén a laptoppal. Rohadt nehéz, tudom én is. Nekem rengeteget segített ebben az időszakban az, hogy néha külön is töltöttünk időt és akkor teljesen magammal foglalkoztam. Pl. többször volt,hogy külön mentünk családot látogatni. Vagy barátokkal találkozni. Ő néha a srácokkal, én a lányokkal. Én többször hazamentem úgy anyához, hogy párom itthon maradt. És fordítva. Akár csak 3-4 óra különlét is hatalmas feltöltődés tud lenni, ha az ember ilyenkor magára szánja az időt. Hajat festettem, mindenhol leborotváltam magam, fürödtem egy óriásit és megnéztem egy filmet egyedül. Tudom, hogy nem mindenhol van erre igény, ezt is megértem, nekem segített, mert rengeteget voltunk összezárva.
Én mindenképpen tervezek egy pszichológust felkeresni majd, hogy ezen a szorongáson tudjak dolgozni egy szakemberrel illetve abban is kell segítség, hogy általában túl sok mindent magamra vállalok és megszakadok egy idő után. Csöndben, egyedül próbálok mindent csinálni, aztán párom csodálkozik, hogy pár hét után kibukik belőlem, hogy kimerültem és elegem van. Nem kérek segítséget, makacs vagyok, egyedül küzdök. Meg is van az eredménye...
Beszélgess sokat barátnőkkel, ülj be velük 1-1 fröccsre valahova, panaszkodd ki magad, szabadulj fel.
22L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!