Adtál/kaptál már ultimátumot párkapcsolatban?

Igen, adtam, a kapcsolatunk legelején. A páromnak generalizált szorongásban szenvedett, mielőtt engem megismert, ezt nem is diagnosztizálták nála, mindig megmagyarázták valamivel, mi baja. Emiatt nem volt képes egy egyszerű önéletrajz megírására sem, mert olyan szinten beszorongott rajta, ami megbénította. Egy ideig próbáltam segíteni, de nagyon nehezen ment minden, az ígéretek ellenére nem csinálta meg a CV-t, nem nézett munkahelyet, stb. Amikor meguntam, azt mondtam, van két hónapja, hogy összeszedje magát, és állása legyen, vagy elfelejthet egy életre. Én minden segítséget megadok, de interjúzni azért csak nem mehetek helyette... A vége az lett, hogy összeszedte magát, lett is állása 1 hónapon belül, azóta jobb fizuért már munkahelyet is váltott, és szinte tünetmentes. Már hónapok óta nem szorongott. Lassan két éve együtt vagyunk.

#2 Ez szép volt tőled. Valaki aki kiáll a párjáért és segít neki, nem koptatja le az első nehézségnél. Gratulálok, ez becsülendő.

Még nagyon fiatal koromban. Én 15 voltam, a párom 17. Én még nem akartam szexelni, szűz voltam. Ő ezt nem értette meg. Tudta hogy imádom Michael Schumachert. Megvette a róla szóló legújabb könyvet és azt mondta akkor adja oda elolvasni, ha lefekszek vele. Szakítottam vele abban a pillanatban

3-as, köszönöm. De azért több dologra is szükség volt, hogy én ebbe azt mondjam, belevágok: 1, ő is elismerje a problémát, ne a szőnyeg alá söpörje. Hiába vagyok én tisztában a dologgal, és vannak ötleteim a megoldására, ha ő a probléma létét is tagadja. 2, akarjon változni és tegyen érte, ne azt várja tőlem, hogy én őt így, ahogy van, fogadjam el, tartsam el addig, amíg nagynehezen összeszedi magát. Ahogy írtam is, én leülhettem vele megírni a CV-t, böngészhettem az álláshirdetéseket (utána hónapokig megvoltak a facebookos reklámok :D) és végigkérdezhettem az összes szakmabeli ismerősemet, arra az interjúra neki kellett elmennie, és neki kellett helytállni. 3, fogadja el tőlem a segítséget, bármennyire is sérti a büszkeségét. Amit amúgy meg is értettem, mondta is, hogy mennyire bántja, hogy huszonéves felnőtt férfiként nem képes megírni egy önéletrajzot, és valakinek a segítségére szorul. Nem is kért segítséget, de legalább akkor erőt vett magán, amikor felajánlottam. Meg akkor, amikor megadtam az ultimátumot, már a kérésre is rávette magát. 4, azt érezzem, hogy ő tényleg az a férfi, akire mindig is vágytam, és ezen az egy dolgon kívül minden más tökéletes. Ha ezek nem teljesülnek, valószínűleg elég hamar hagytam volna a fenébe, mert azt éreztem volna, hogy nem éri meg. Próbáltam már pár embernek segíteni, eléggé megtanultam, hogy csak azt lehet megmenteni, aki akarja, hogy megmentsék...