Megpróbáljak javítani rajta? Vagy engedjem el?

"Szeretnék változtatni , de egyelőre nem látom, mi okozza a gondot."

Pedig elég egyértelműnek tűnik. A leírásod alapján kényszerből jöttél vele össze, nem is vonzódsz hozzá. Pluszban ott van ez a roppant káros nyomás és elvárás a családod, barátok részéről. Ne akarj ennek megfelelni, nem az ő életük.

Nekem is volt már muszájkoltozésem.

Addig tettem magam oda a srácnak mig talpra nem álltam. Probáltam ugyan vele komolyat is elképzelni de én kezdtem meg is undorodni vele a testiségtől is.

Ahogy stabilizálodtam anyagilag atb hogy már egyedul is megy, el kellett búcsúznom tole mert rájottem akitol en már undorodom az már nekem tarthatatlan.

"Viselek egy álarcot, mert muszáj volt az otthoni dolgokból kilépni, és ez csak így valósulhatott meg, ha összeköltözöm vele"

Nem is akarsz vele lenni, csak menekültél otthonról. Ez menthetetlen, minél előbb belátod, annál jobb.

"Nagyon szeretnék kilépni ebből az egészből, de félek, hogy mit mondanának mások, a család, a barátok." ---> aztán majd anyádnak szülsz gyerekeket is....

Még mielőtt sokkal rosszabb lenne az egész, hagyd ott minél előbb.

Ki a f**aszt érdekel más véleménye..de most őszintén? Család...barátok...ha ők igazi barátok és a családod szeret téged, akkor támogatni fognak benne.

Ha ellenzi a család és a barátok a döntésed, akkor nem vagy fontos számukra, mert csak a külsőségekre adnak ők is.

Férfiként mondom, hogy szerintem ez nem fog menni. Olyan partnert választottál akire nem tudsz felnézni, nem vonzódsz hozzá és ez ritkán változik meg. Nagyon régen nekem is volt élményem, egy olyan lánnyal voltam együtt aki állítólag nagyon szeretett, de egyáltalán nem vonzódott hozzám szexuálisan. Este feküdtünk az ágyban egymás mellett meztelenül és semmi nem történt ha nem kezdeményeztem, de akkor is gyorsan lezavarta. Idővel azt éreztem magamon, hogy először ingerült vagyok, majd tudatosan visszavettem hogy több lehetőséget adjak neki, de magától semmit nem csinált. Amikor a nyaralás közepén megkérdeztem tőle, hogy akkor most mi lesz, akkor odabújt hozzám és úgy aludtunk el, pedig egész nap nem csinált semmit csak pihent.

A helyedben szakítanék és keresnék egy olyan partnert akit tényleg kívánsz, ha nem magadért akkor a párodért, mert ő sem erre vágyik.

44F

"Sokszor azt érzem, hogy én vagyok a családfő nő létemre, én javítom meg itthon ami elromlik, főzök mosok takarítok, rengeteget dolgozom."

Mivel nem tekinthetsz rá férfiként, meg alapból sincs túl nagy vonzalom, ezt a picit is megöli, hogy te vagy a hapsi. Nem csoda, ha nincs kedved lefeküdni vele.

Senkit nem érdekel, mit mond a család.

"Sokszor azt érzem, hogy én vagyok a családfő nő létemre, én javítom meg itthon ami elromlik, főzök mosok takarítok, rengeteget dolgozom."

Sajnos a hetero kapcsolatok alapköve, hogy ha nő vagy, akkor tudnod kell férfiként tekintened a párodra, különben elveszik a varázs. Voltam ebben a helyzetben, sajnos exemre nem tudtam férfiként tekinteni már a végén - sokkal inkább egy agresszív, toporzékoló, bunkó kisfiút láttam benne.