Férfiak! Mik azok a tettek/tulajdonságok, amikkel egy nő a szemetekben el tudja veszteni a nőiességét?

nálam nem igazán tettek/tulajdonságok határozzák meg a nőiességet, nem hiszek férfi/női tulajdonságokban, mindannyian emberek vagyunk, mindkét nem képviselői lehetnek bármilyenek, így nálam leginkább testi dolgokhoz kapcsolódik. az én szememben akkor veszíti el egy nő a nőiességét, ha már nem igazán néz ki nőnek, pl. Dobrev Klára. (nem politizálni szeretnék, egyszerűen ő jut eszembe mint ismert példa)

31F

Ha mimóza. Tudom, hogy ez egy alapvetően feminin dolog és sokaknak imponáló a törékenység meg a visszahúzódó viselkedés, de engem olyan szinten fel tudnak bosszantani az ilyen élettelen, körülményes emberek, hogy úgy érzem magam mellettük, mintha egy gyerekre vigyáznék.

A dohányzás is visszataszító számomra, férfiban és nőben is lefokozza az illetőt a szememben a büdössége, a hozzáláncoltsága.

A káromkodás is visszataszító, nem nőies (férfiasnak sem mondanám). A nyomatékosító káromkodással nincs bajom, de ez a mondatonként egy "g*ci/b*zmeg/f*szom" ez kegyetlen.

A butaság. Ó, igen, majdnem el is felejtettem. Egyszerűen kiábrándító, mikor valaki ostoba és hisz dolgokban, amik egyszerűen nincsenek, nem bizonyítottak, szánalmas hülyeségek. Nem csak attól nőietlen egy nő a szememben, mert férfias a viselkedése, hanem attól is, ha olyan, mint egy gyerek. Én nem akarok senkinek az apja lenni, főleg nem annak, akivel nemi életet élek. Nem szeretem, mikor egy nőt a reklámok vezetnek, a horoszkóp alapján dönt és jellemez embereket és idióta babonák mentén éli az életét. Fölösleges, sok esetben káros és szánalmas ez a viselkedés. Persze az aranyos, mikor van egy-egy elvétett mondat egy intelligens nő szájából, ami ebbe a kategóriába esik, de elismeri, hogy butaság. Például van egy nő ismerősöm, aki hord magánál kabalát és mindig azt mondja, hogy tudja, hogy butaság, de megnyugtató számára és biztos, ami biztos. De mikor jönnek ezekkel a nyomorult dumákkal, hogy jaj, hát ém vízöntő vagyok, azért viselkedek úgy, mint egy bunkó paraszt, na az sok. Meg mikor embereket elemezgetnek olyan szempontok mentén, amit soha, senki nem igazolt, csak leírt. Hogy akinek nagy a keze, az türelmesebb. Mi a...?!

Illetve nálam az is kilőve, aki nem dolgozik életvitelszerűen. Tök jó, hogy vannak háztartásbeliek, nagyanyám nekem is az volt, de megint olyan érzésem van, mintha lenne egy gyerekem, akivel otthagyott az anyja... Nem, kösz nem, nőt akarok, nem korlátozott képességűt, aki helyett cselekedni kell, beszélni kell, gondolkodni kell, mert nem mer vagy nem akar.

Külsőre:

A túlsúly (sajnálom, de nem szeretnék egy hozzám képest is hatalmas embert, mert kellemetlen számomra)

A szürkeség. Nem kell plázacicának lenni, szeretem a smink nélküliséget is (nagyon!) de például van egy kolléganőm aki megtestesíti ezt a tomboy megjelenést. Nem csinál semmit a hajával, nem csinál semmit a bőrével, munkavédelmi bakancsban jár és bőszárú (szerintem férfi) farmerban, sportmelltartót hord és folyamatosan vegzálja a nőies nőket, hogy mennyire körülményesek. Nem ápolatlan kifejezetten, nem büdös, de valahogy nem stimmel. Én értem, hogy kényelem meg egyenlőség, de ezt nem kellene. Ott van a sógornőm, ő is egy natúr teremtés, mégis nőnek néz ki. Szedi a szemöldökét, ragyog a bőre, látszik, hogy foglalkozik a hajával (göndör), néha leengedi a haját, alap nőies ruhákat hord... Nem sminkel és nincs rajta semmi extra, olyan kis tiszta, van egy kellemes alap illata. Na, lényegében ez a különbség...

Szőrös lábak, elhanyagolt dzsungelpunci.

Bunkó parasztos beszédstílus hosszútávon.