Mit tegyek? Helyesen döntöttem? (hosszú)

3 és fél éve voltam együtt a párommal. Első komoly kapcsolat, első szerelem. Szerettük egymást, ő is engem és tényleg meg akart adni mindent. Viszont betegesen féltékeny volt és rövid idő alatt teljesen bezárt engem ebbe a kapcsolatba. Nem lehettek barátaim, nem tölthettem tőle külön semmi időt, vagy ha mégis erre kényszerültem, folyamatos telefonos veszekedés volt a vége. Mindezek mellett hazudozott is, minden apróságról, teljesen megbízhatatlan, link alak volt. Majdnem havonta volt egy egy hatalmas, szakítás közeli veszekedésünk emiatt, de mindig azt mondta, megváltozik és én reménykedve ebben újabb esélyt adtam. Mikor "szakítottunk", sosem bírtam ki nélküle és még aznap visszamentem hozzá. Az utóbbi időben megsűrűsödtek ezek a veszekedések és szakításközeli állapotok, figyelmeztettem,hogy egyre jobban rezeg a léc. Úgy tűnt, tudomásul vette, de aztán mindig ment minden a régiben. Ezért végülis megtettem, végleg szakítottam vele. Nagyon nehéz volt, de józan ésszel végiggondolva ennek így nincs jövője és nem fog megváltozni,bármennyire is ígérgeti. Rengeteg fájdalmat okozott nekem a bizalmatlanságával, és nagyon sokmindent feladtam érte. Még csak 3 napja szakítottunk, de keres,kér,azt mondja, most tényleg megváltozik, adjak próbaidőt,stb. De attól félek,hogy ezzel már csak besóznám a sebet, és még rosszabb vége lenne, mint ami most van. Viszont örlődök, és nagyon szenvedek attól, hogy tudm, ő meg miattam szenved most. Bűntudatom van, pedig neki 3 és fél év alatt nem volt azért, amennyi szenvedést okozott nekem. És rettegek a hirtelen jött szabadságtól, mint amikor egy rabot engednek ki a börtönből. És nagyon rosszul érzem magam egyedül. Mit kellene tennem? Adjak még egy esélyt? Vagy ha nem, hogy tegyem túl magam ezen?

21/L