Hogyan értethetném meg vele, ha ennyire más az utunk, akkor jobb lenne, ha elszakadnánk egymástól?

Próbáljátok meg a távkapcsolatot, és építsd le szép lassan. Szeret és ragaszkodik hozzád, a fejében már te vagy a gyerekei anyja, aki köténykében várja ebéddel és süteménnyel mikor fáradtan hazaér a munkából. Ezt nem olyan egyszerű elfelejteni. És ki tudja, talán még jól is sül el a dolog, belenyugszik, hogy csúsztatnia kell a terveit, te pedig egy kicsit előbbre hozni, vagy rájöttök, hogy így is szeretitek egymást. Én hiszek a szerelemben.

Lassú leépítés: Egyre kevesebb idő rá a munka és a szórakozás mellett, úgyis változol, stb.

Egyszerűen: vannak ugye a te terveid, meg vannak az övéi. Nem feltétlen zárja ki egymást a kettő, csak időben kell kicsit odébb tolni, mondjuk az övét kicsit későbbre. Ha annyira akar téged, akkor fogadjon el olyannak amilyen vagy, ne akarjon ketrecbe zárni. Mondd meg neki, hogy öt év múlva ő még 30 se lesz, te 25, ráértek akkor elkezdeni letelepedésen gondolkodni. Amúgy ha ennyire más a felfogásotok, mi tart össze titeket?

Ez tipikusan olyan helyzet hogy el kell döntenie képes-e ezért áldozatot hozni, és férfiként mondom hogy itt neki kell áldozatot hozni. Tőle ugyanis te 5-6 évet kérsz, ő viszont az egész életedet venné el.

Amúgy meg miért irtózik Bp-től? Én se szerettem pl eleinte, kisvároshoz voltam szokva, de a végén egész megkedveltem :)

Bár erős a gyanú, hogy a leírtak alapján ha veled is menne, fél éven belül ennek akkor is vége lenne. Egyszerűen azért, mert tele lenne kisebbségi komplexussal a nagyvárosban, téged meg valami nagydumás lecsapna a kezéről rövid úton.