Volt ilyen kapcsolatod ahol mást éreztetek?

Ez nálunk is így volt. Én akkor kezdtem el beszélni a gyerekről, amikor az egyik barátjának megszületett a babája és hangosan kimondta azt, hogy ő bizony irigykedik rá. Akkor hoztam fel én is, hogy szeretnék babát, vele, együtt. Az eljegyzést sem akartam, amíg ő nem akarta. Barátnőm közölte a párjával, hogy csak úgy szül gyereket neki, ha előbb elveszi feleségül. Viszont én másképp gondolom, ha ő nem akarja, akkor nekem inkább nem kell. Ne azért vegyen el, mert én akarom, hanem mert ő is akarja azt. Benne érjen meg a gondolat. Most várom a kisbabánkat és minap őszintén bevallotta, hogy ő sose gondolta azt, hogy egy gyerekre valaha is készen fog állni lelkileg. Jelenleg 37 éves. Szerintem ő valaha akart tudatosan családot, de az exe annyira megsebezte, hogy sokáig nem akart sehogy sem megállapodni. Ettől függetlenül a gyereket és az eljegyzést ő is akarta velem, pedig csak 4 éve vagyunk együtt, míg az exének 10 év alatt nem csinált gyereket. Érzik a férfiak, hogy mikor kell szintet lépni, hisz mindenki mást hoz ki a másikból. Én kihoztam belőle azt, amit szerintem ő sem gondolt soha magáról. Nem kell kattogni ezen, ha szintet akar lépni, te azt tudni és érezni fogod. Én akkor döbbentem rá, amikor felajánlotta a közös bankszámlát és hozzá tette, hogy ezt soha egy nőjének sem ajánlotta fel. Nekem akkor esett le, hogy bizony nagyon komolyan gondolja velem. Ezek csak történnek maguktól, nem lehet siettetni vagy erőltetni.

Igen, én pontosan ezt érzem. 1,5 év után kértem, hogy költözzünk össze, igent mondott, de folyamatosan hazaugrált okokat kitalálva. Jegeltem a témát, aztán 2 év után is megkérdeztem, akkor már tényleg összeköltöztünk (heti párszor így is hazaugrált), de azóta stagnálunk, és úgy érzem nem haladunk sehova, nem lépünk szinteket, nem fejlődünk együtt. Én komolyabb dolgokra vágynék (nem csak eljegyzés, akár utazás, közös élmények, megoszthassam vele a munkával kapcsolatos dolgokat), ő viszont beéri azzal, hogy együtt vagyunk, akár otthon, a munkájában nem akar fejlődni, kevésbé törtető személyiség, mint én. Nagyon úgy érzem, hogy habár szeretem, és nagyon jó a kapcsolatunk, de képtelenek vagyunk együtt fejlődni.