Meddig mehet még az elszigetelés?

Nem.Abszolút nem éreztem,sejtettem de figyelmen kívül hagytam.Vajon van rá mód hogy én megoldjam a bajt?16 éve együtt 4 gyermek.

Nem enged dolgozni mindent kiatalál annak érdekében hogy ellehetetlenítsen ilyen téren a vége az hogy milyen Anya az aki inkább dolgozni megy a gyermekei nevelése,gondozása helyett.Testvéreimmel kizárólag akkor beszélgethetek ha ő nincs otthon ha hazaér és épp telefonálunk hangot ad a nemtetszésének kiabál valami okot keresve így inkább a testvérem bontja a vonalat.Barátaim nincsenek csakis az ő köréből választhatnék akik nyíltak megmondták nem egy alkalommal hogy nem szimpatizálnak velem,mert csak,viszont a férjem miatt jópofiznának velem...nem kérek ebből,ez senki számára nem egészséges.Úgy érzem mintha börtönben lennék a faluból sietnem kell haza időre készen kell lennie mindennek mert ha nem akkor kiabál,fújtat ocsmányságokat vág a fejemhez.Néhány napja felvették a kapcsolatot velem a régi gimis osztálytársaim.Semmi extra csak beszélgetünk,nosztalgiázunk és imádom a sztoriajikat és engem is meghallgatnak kiváncsiak rám...én már annyira eltemettem magamban ezt az érzést..fontosság.Mondanom sem kell mi lett a vége oké csak messenger de szépen megalázott előttük.Na ne gondolja senki hogy nem állok ki magamért az utóbbi 3-4 évben kezdtem a sarkamra állni ennek eredménye az lett hogy már mindketten üvöltünk nem csak ő viszont ő a vitákat úgy zárja,hogy valamit összetör,ezzel pontot téve minden végére nem merem tovább folytatni mert nem tudom mi lenne a következő lépése.Nem,nem tudom elhagyni azt mondta hogy egy senki vagyok a gyerekeket nem engedi.Mondjuk nem is lenne hova menni.Szerinte még gyári munkás se lehetnék mert nincs szakmai tapasztalatom semmilyen téren.Pénz...nekem olyan nincs csak annyi amennyiből vásárolhatok.Évek óta vágyom egy csizmára eddig az volt a kifogás hogy dagadt vagyok úgyse menne fel rád...most az hogy inkább élelemre költsem mint magamra...ő hetente jár a barátaival kaszínózni,mindig bukik.Nem szólhatok érte mert szerinte ennyi neki is jár.

Hamarosan eljön az idő hogy dolgozhassak.Csakis a falunkba engedne közhasznú munkásnak mert akkor meg tudom oldani a gyerekeket,főzést és minden mást ami egy nő dolga illetve mivel szánalmasan alacsony bevételről lenne szó így nem tudnám elhagyni sem őt amit már nagyon sokszor megígértem neki.Nem vagyok könnyűvérű ezt ő is tudja de mégis úgy érzem, hogy féltékeny másokra (nők,férfiak,szép,csúnya nem számít) viszont szégyell is engem pedig nem viselkednek,beszélek primitíven.

Vajon helyre tudnám állítani az agyát?Párterápiára nem hajlandó menni mert nem és kész ...