A párom utál virágot adni nőnap,Valentin nap alkalmából. Ezen én változtatni hogy tudok?

Az én párom is ilyen, de én elfogadtam. Boldogok vagyunk, szinte sosem veszekszünk. Akkor is inkább csak nézetkülönbség, amit higgadtan megbeszélünk. Nincs kiabálás, ajtócsapkodás.

Ha ő nem érzi magáénak, akkor én sem akarom ráerőltetni. Felköszöntjük egymást szóban, aztán ennyi. (Valentin napon)

Idén először kaptam virágot, de csak mert idén először megkérdezte, mit kérek, én én mondtam, hogy valami cserepeset. Vágottat elvből nem venne, és én is mindig csak nyűgnek érzem, hullani kezd, nehézkes kidobni stb.

Az év minden napján nőnek érzem magam mellette. Sokszor bókol, a legcsipásabb, legkócosabb fejemmel is a legszebbnek lát.

Butaság lenne azért veszekednem vele, mert nem követi az általánosan elfogadottat. (Korábbi években mindenfélét hozott. Néha vadvirágot szedett, volt, hogy mást hozott.)

Szerintem nem csak neki, neked is el kéne engednek a saját hülyeséged, és valami közös nevezőt találni :)

Változtatni nem fogsz tudni, ő ilyen.

"tudom,hogy nem szívből adja"

Akkor ne erőltesd. Ha neked ennyire fontosak ezek a napok, vegyél magadnak virágot. Őt nem fogod tudni rákényszeríteni, főleg úgy hogy örömmel is adja..

Én férfiként a pároddal értek egyet. Szerencsére a Velentin napban mindig is egyezett a véleményünk a barátnőimmel. Ilyenkor egy ölelést adtunk egymásnak :D

A nőnap más kérdés, annak van egyfajta "kompenzációs" értéke. Mivel régebben valóban el voltak nyomva a nők. Most ez nagyon mérséklődött, jogilag egyenlőek, inkább bizonyos helyzetekben, meg bizonyos férfiaktól szenvednek el sérelmeket, mert nők. Nos nőnapon ezeknek a férfiaknak kellene kompenzálnia most, hogy a többi nap meg olyan hímsovinisztán viselkednek. De 1:364 arány az nektek jó ezektől az emberektől, vagy ezek az emberek komolyan megváltoznak, hacsak egy napra is? A normális férfiak (amilyennek magamat is tartom) meg tényleg 365 nap figyelnek arra, hogy tisztelettel, megbecsüléssel bánjunk minden nővel (és nem nővel egyaránt). Szóval mi meg egész évben kedveskedünk apróságokkal (csak úgy, magunktól), figyelmesek vagyunk, "lovagiasak", éreztetjük folyamatosan a párunkkal, hogy szeretjük, és megbecsüljük, mint nő. De van egy nap, amikor kötelező jelleggel ránkerőszakolják a háromszoros árra emelt virágot, csokit, hogy kötelező jelleggel hódoljak azon a napon.

Én megértem, aki megteszi, azt is, akinek ez jól esik. Sőt, én is vettem egy szál virágot (mert bár tudom, hogy a menyasszonyom elfogadja az álláspontomat, de jól esik neki azért). És talán itt a lényeg számomra. Az egész világ elvárja, hogy azon a napon kötelező jelleggel tiszteljem a nőket, de a párom nem. Ő nem várja el, megbeszéltük, megért engem 100% és elég neki, hogy "csak" 365 nap szeretem, tisztelem, becsülöm, kedveskedek, teszem boldoggá. És pont azért kapott tegnap is virágot, mert habár szánalmasnak tartom a kötelező és képmutató ilyesmi "ünnepeket", őt pont azért szeretem, mert összeillünk, megérti (és egyetért velem) ebben, és pont ő nem várja el. Na ez úgy gondoltom megér egy ajándékot, amivel kifejezem, hogy mennyire szeretem ezért :D

Középen van az igazság.

Igen, ezek mondvacsinált napok, amik a pénzköltésről szólnak.

Ugyanakkor, ha én igazán szeretek valakit, akkor évi 2* összeszedem magam, veszek egy K**va tulipánt meg egy csokit, hadd legyen boldog. Még akkor is, ha nem értek egyet az egész dologgal.

Azt sose fogod elérni, hogy szívből adja, maximum azt, hogy pokerarccal adja. Ha nem hisz ebben az ünnepben, akkor nem hisz.

Különben tényleg annyira szipiszuper az egész kapcsolat? Mert én a környezetemben azokat a nőket látom odáig lenni a Valentin napért, akiknek a kapcsolata egyébként egy trágya, csak nem ismerik be.

Mi sem szeretjük, mert kényszeres ajándékozásnak tartjuk.

De ha kérem mondom akarom tetszene igénylem, akkor azonnal vesz kettőt is.

nagypapám is így csinálta, 70 évet leéltek egymás mellett mégis

elfogadod, hogy akkor nincs virág és kész

cserében lehet aznapra programot szervezni, pl. túrázás