Mivel, hogyan tudnám elterelni a figyelmem és végre összekapni magam?

Köszönöm a válaszokat, különösen neked 4-es!

Tudom, hogy az kéne legyen az első lépés, hogy teljesen kiiktatom őt az életemből, de ez nem feltétlen ilyen egyszerű. Tudom, ez most kifogás szagú, de a munkája miatt nem tudom 100%-ig elkerülni őt. Plusz megvan a számom is neki, az utóbbi időben főleg iMessagen beszéltünk/beszélünk, tehát ha FB-n le is tiltom, ott attól még tudna írni, ha akarna. Meg kicsit olyan dedósnak érzem, hogy se szó, se beszéd letiltom, majd ha elkerülhetetlen módon összetalálkozunk, akkor úgy csinálok, mintha mi sem történt volna. Félek, hogy rákérdezne miért tiltottam csak úgy le, minden előzmény nélkül.. Simán kinézem belőle. Nem szeretném, ha világossá válna számára, hogy én talán el kezdtem valamit érezni irányába, amit nem kéne, hogy ez nekem mennyire fáj és azért volt a tiltás is, hogy esélye se legyen keresni és újra bogarat ültetni a fülembe. Ő neki ugyanis a leghalványabb sejtése sincs arról, hogy én így érzek. Nyilván azt tudja, hogy nekem is tetszik és nem közömbös, de a többiről nincs tudomása.

Amit a srácról írtál a második részben 4-es azzal tökéletesen tudok azonosulni. Nekem nem megy ez a járjunk össze szexelni csak úgy, akkor sem menne, ha egyedülálló lennék, mert idővel úgyis többet éreznék/akarnék. Fájna, hogy csak arra vagyok jó, hogy megdugjon, de ennél többet nem akar tőlem. Biztos hülyén hangzik, de annál többre tartom magam, semmint valaki ürítőlyuka legyek, csúnyán kifejezve. Nagyon bosszant, hogy alapvetően nem tartom magam egy hülye, buta nőnek, képes vagyok ésszel felfogni, hogy ez semmi jóhoz nem fog vezetni, hogy ez a srác csak megfektetni akar, nem vesz komolyan és mégis képes volt ennyire belemászni a fejembe és most ott tartok, hogy nem tudok nem rá gondolni. Milliószor elképzeltem milyen lehet vele a szex, vonz, vágyom rá, de ha neadjisten megtörténne (nem fog!), akkor meg többet tükörbe se bírnék nézni. Értéktelennek, r*ibancnak tartanám magam és tuti nem tudnám leplezni barátom előtt tovább a dolgot. Még az is lehet, hogy én magam mondanám el neki és az biztos, hogy soha nem bocsátana meg nekem, azonnal kirakna, megjegyzem teljesen jogosan.

Van igazság abban is, amit barátommal kapcsolatban írtál, de egyszerűen nem akarom elfogadni, hogy ennyi volt 6 év. Rettentően arcul csapná őt (na meg engem is), ha szakítanánk, mert ő nem régiben is még azt mondta, hogy ugyanúgy szeret, mint az elején, sőt jobban, nem tudja elképzelni nélkülem az életét. De én se tudom elképzelni nélküle. Lehet rosszul fejeztem ki magam, tehát nem arról van szó, hogy nem vonzódom már hozzá egyáltalán, csak nem úgy, nem olyan hevesen, mint az elején, amiben közrejátszik a megszokás, de most már nyilván ez a srác is.

Szóval nem szeretném úgy lezárni ezt a kapcsolatot, hogy meg sem próbáltunk javítani rajta. Úgy gondolom ér annyit ez a 6 év, hogy legalább egy esélyt adjunk arra, hogy jobb legyen. Főleg, hogy barátom ezekről nem tud, mármint azt már mondtam neki, hogy úgy érzem kissé ellaposodott a kapcsolatunk és unalmasak a mindennapok, de azt nyilvánvalóan nem tudja, hogy nagyon sokat rontott ez a srác is a dolgon, ahogy azt sem hogy én már odáig jutottam, hogy a szakítás is megfordult 1-2x a fejemben. Nem gondolja, hogy ennyire "súlyos" lenne a helyzet, ezáltal nem is vette eddig túlzottan komolyan, amikor próbáltam vele erről beszélni. Valószínűleg erélyesebben és komolyabban kell felhívom a figyelmét arra, hogy tényleg ideje változtatni, mert ennek rossz vége lesz.

De, ezelőtt is próbáltam már vele beszélni, hogy kezd unalmassá válni a kapcsolatunk, csinálhatnánk több mindent közösen, de vele nagyon nehéz kommunikálni. Vagy elviccel mindent vagy bedobja, hogy jó hát néha menjünk el étterembe és ennyi volt az ötlete/tanácsa. Ha baja van valamivel velem kapcsolatban azt sem mondja soha, hanem egy vitánál egyszerre hozzám vág mindent és amikor kérdezem, hogy miért nem akkor mondja ezeket, amikor fennállnak, akkor nem tudja megmagyarázni. Hát, hogy ő elfelejti és ilyenkor jön elő belőle. Szóval már próbálkoztam, de valószínűleg nem voltam elég határozott vagy nem tudom.

Amióta pedig megjelent ez a srác sokszor azt érzem, hogy napról-napra rosszabbul élem meg már a kisebb, hétköznapi gondokat is barátommal kapcsolatban. Egyértelműen belerondított ezzel a néha flörtöl, megpróbál megcsókolni, közli hogy kíván és szexelne velem dologgal az életembe, de ebben én is pont ennyire hibás vagyok, tudom, mert hagytam neki. Mármint ha írt válaszoltam, ha olyat írt sem küldtem el a francba, kb adtam alá a lovat, tehát nem mentegetem magam, felesleges.

Amúgy teljesen igazad van hetes. Kifogásokat keresek, tudom. :( Bár ha le is tiltom, a számom még megmaradna neki, de ez a kisebb gond. A nagyobb az, hogy 100%-ig elkerülni nem tudom személyesen a meló miatt. Egyszerűen azt érzem semmi nem jó, sehogy sem jó. Már abba belesajdul kb a szívem, ha arra gondolok, hogy valami miatt soha többet nem látnám őt és soha többet nem beszélhetnénk, pedig ezenkívül kb nincs megoldás. Nem is értem mit akartam ezzel a kérdéssel, miközben magamban nem tudok dűlőre jutni és túl gyenge vagyok ahhoz, hogy ezen tovább lépjek. Ha látom az a baj, ha nem az. Ha ír az a baj, ha nem, akkor az. Pedig amúgy nem szoktunk túl gyakran beszélni.

Azt érzem, hogy már érzéseim vannak irányába és próbálok mindenbe kapaszkodni, hogy miért is nem tudom totálisan ignorálni.