Mit kéne csinálnom? Vajon velem van a baj vagy ez természetes?

14 éves lány vagyok. Még nem volt barátom, nem is hiányoznak a velem egykorú, idétlen, gyerekes fiúk. Van egy szerelmem, viszont ő soha nem lehet az enyém. Fáj a hiánya, és az, hogy tudom, hogy soha nem fog átölelni, megcsókolni stb. De már az egész életem nem olyan mint régen. 1 évvel ezelőtt pl. a barátnőmmel azt tervezgettük, hogy hogyan fogunk sminkelni meg milyen ruhákat veszünk fel... most viszont már nem igazán érdekel ez a téma, elegem van az ilyen elkényeztetett pi**ákból. Nem tudom, vajon velem van a baj hogy így megváltozott a gondolkodásom? Mostanában nagyon sokat sírok is, és jól esik mert akkor az összes fájdalom kijön belőlem egy időre. A barátaim szerint is teljesen megváltoztam. A stílusom is. Sokak szerint depressziós lettem, de nem tudom. Tényleg az lennék? Vagy mi van velem? Várom válaszaitokat:)