Olyanná válhatok, mint a párom? Vagy még rosszabb?

Ja és még annyi, hogy nem csak rád van hatással. Nekem mindkét gyereket totálisan elcseszte. Két kis szorongó, életunt, depressziv gyerek lett. Pszichológushoz járnak, hogy megértsék, szabad boldognak lenni és örülni dolgoknak, nem jár érte bűntetés. Amikor velem vannak egészen jól érzik magukat, de apás idő után úgy hozom őket haza, hogy totál üres a tekintetük. Semmi élet nincs benne. Napokba telik, míg újra helyrekattannak utána. Most várom, hogy a bíróság csökkentse a láthatási idejét.

Mondjuk azért kíváncsi lennék a másik oldalra is, így ítélkezni vagy tanácsot adni nagyon nehéz. Mitől negatív? Milyen fogást keres és kicsodán? Mit jelent hogy nem a legélesebb kés a fiókban? Írj egy szituációs példát talán akkor lehet jobban tanácsot adni.

5-ösön kívül mindenki tudja, miről beszélsz. 5-ös szerencsés ember.

#5 sajnos vannak emberek, akiknek semmi sem elég. Mindig találnak okot arra, hogy ingerültek és boldogtalanok legyenek. Tudom, hogy a volt férjem miért ilyen, a szülei tették ezt vele. Születésétől kezdve azt hallgatta, hogy az élet szar, mindenki szar, boldogság nem létezik, csak a gazdag emberek számára. A milliárdosoknak. A gazdag emberek szerencsések, nekik szép a világ, úgy születtek, hogy soha semmit nem kellett tenniük a gazdagságért, mert az csak úgy jár nekik. Mi földi halandók pedig kizárólag arra vagyunk alkalmasak, hogy őket irigyeljük és belehaljunk, ha tenni kell magunkért. Ezt az elmeállapotot természetesen csak piával lehet túlélni. Exférj meglepő módon sosem ivott, de az összes világfájdalmat és csalódottságot hozta magával. Nem vette észre, hogy lett szép családja, kocsija, háza, mind az én segítségemmel. Nem tudott örülni annak amije van, folyton azt kereste, hogy mije nincs még és azt ki miatt nem kaphatja meg soha, úgyhogy rohadjon meg a világ, mert neki olyan nehéz az élet. Semmivel nem lehet boldoggá tenni. A családját is csak kívülről nézte, külföldre járt, nem akart a része lenni. Nem jött velünk sehová, nem ült velünk egy asztalhoz, került minden közös időtöltést. Csak addig volt jelen, amíg elmesélte, hogy milyen retek szar az élet, és neki milyen nehéz így élni és, hogy mit csináltunk aznap rosszul. A jót sosem vette észre és nem is értékelte. Most persze sír utána, brühühü elhagytam, ugye, hogy milyen szar élet. Ő megmondta előre, hogy sosem lehet majd boldog. Aki így áll hozzá, az nem is lesz soha az. Tudom mitől lett ilyen, megtettem mindent, hogy észrevetessem vele, mennyi jó dolog van az életben, levettem a válláról szinte minden feladatot és terhet, mégsem volt elég boldog. Azt mondta majd akkor lesz boldog, ha lesz nagyobb házunk és soha nem kell többet dolgoznunk. Majd akkor... Hát itt kívántam neki sok sikert a frissen felépült 140nmes házunkban, amikor közölte, hogy jójó, de nem eléggé. Kéne medence, két garázs, két autó, úgyhogy ő most megint megy külföldre, amíg nem lesz meg minden. Majd akkor fog örülni. Otthagytam neki mindent, vettem magamnak egy kocsit a saját cégem profitjából, kibéreltem egy kis lakást, fogtam a gyerekeket és elköltöztünk. Ez így elég energiavámpír?

Hű utolsó, erről eszembe jut két ismerősöm, hárman beszélgettünk pár éve, korai harmincasok voltunk. Mindkettőnek boldog párkapcsolata, egyiknek gyerekei is voltak már, és mindkettőnek kölcsönmentes nagy háza volt már akkor Budapesten. Elmondták, hogy mennyire car nekik, és koldusnak érzik magukat. Miközben a mindenki által álmodott életet élik fiatal koruk óta. Erre nem tudtam mit reagálni.

🤷 van akinek semmi sem elég jó. És mindig azt irigyli, ami másé

Ezeknek az embereknek van kiút ebből az ön- és másokat is sanyargató életből? Szörnyű lehet ennyire keserűen élni..