Mennyi esély az elég?

Sziasztok!

3 éves párkapcsolatról van szó, ami jelenleg igazából már nem is tart, de a körülmények miatt még együtt éltek.

Többször voltatok már szakítás közelében, ennek pedig minden esetben az volt az oka, hogy a párodtól sem konfliktuskezelést, sem érzelmi támogatást tekintve nem kaptál eleget.

A jellemző szitu a következő: neked rossz napod van/fáradt vagy és nem kötekedsz, semmi, de nem is tudsz magadra jókedvet erőltetni. A másik egy ideig próbál felvidítani (anélkül, hogy te ezt kérnéd), aztán ideges lesz, vitát generál és otthagy. Ez kivétel nélkül mindig így történik az évek alatt, egyszer nem érhetett véget úgy egy rosszabb nap, hogy összebújva aludtatok volna el, mert a másik addigra már a kocsiban gubbasztott, miután kigenerált egy balhét, amiről persze állandóan azt állította, hogy te kezdted.

Nemrég részegen bevallotta, hogy ő soha, egy barátnőjének sem tudott támaszt nyújtani, mert dühíti, ha valaki szomorú/kétségbe van esve. Ezzel azt is elismerte, hogy részéről az, amikor pluszban még a "nyakadba varrt" egy-egy balhét az egyéb problémáid mellett, akkor igazából tényleg ő volt ideges és menekült el a szitu elől. Ez, hogy a felelősséget a másikra pakolja át, más esetekben (hazugságot követő tagadás, a másik valóságának meghazudtolása, majd végül több heti balhé után színvallás) is előfordult.

Jelenleg még együtt éltek, körülbelül 2 hónap múlva nyílik lehetőség arra, hogy valamelyikőtök költözzön. Érzelmi kötöttségek nélkül tök jól elvagytok, csapatként kezelitek a hétköznapokat, így felmerül benned a folytatás lehetősége. Te már többször felvetetted a másiknak a szakember gondolatát, de ő elveti (te magad évek óta dolgozol ilyen téren magadon). Esélytelen, hogy ne ugyanaz a szitu álljon elő legközelebb is, ugye? Felesleges lenne még egy pofont adni a sz.rnak?

Logikusan átgondolva én is látom ezt, de sajnos kötődök, és magamat is irritáló módon ragaszkodom. Elhihetitek, hogy sok mindennel tisztában vagyok a saját sémáimat, hiedelmeimet illetően, de mégis elbizonytalanodtam. Nyilván most azokról a dolgokról írtam, amik számomra okoznak kielégületlenséget a kapcsolatban, de persze én is belementem a játszmákba, szóval nem állítom azt, hogy nem érdemeltük meg egymást az elmúlt években.

Ti mit gondoltok erről? Ha esetleg a korotokat és azt, hogy (összességében kiegyensúlyozott) párkapcsolatban éltek-e, fel tudnátok tüntetni, az sokat segítene.

Köszi a gondolatokat!