Azt mondtam a barátnőmnek idegességemben, hogy amit tanul az egyetemen az büfészak, azóta nem beszél velem, mit csináljak?

Nemrég volt kb. ennek az ellentéte, ott mindenki leszólta a csajt, hogy mit akarja a maga büfészakát a pasija komoly szakához hasonlítani.

Kicsit bunkó voltál, normálisan is el lehet mondani, hogy a kettő nem ugyanaz.

Alapvetően igazad van annyiban, hogy őt könnyen átengedik, neked meg többet kell tanulnod. Bár "büfészak" szót nem kellett volna mondani, de hát becsúszik ilyen elszólás, nem dől össze a világ. Mondom ezt büfészakokat végzettként.

Ha nem fogadja el a bocsánatkérést, nincs mit tenni... igaza van a 2-esnek, az élethez a hozzáállásotok is más lehet, bár ez se feltétlen igaz, mert pl. egy orvosi szakon tényleg tanulni kell, akármilyen az ember életfelfogása.

Szerintem bevallhatnád, hogy valóban így gondolod, semmi rossz nincs ebben, az ő egyetemén kevesebbet kell tanulni egyszerűen, még a mikro/makrojuk sem olyan szintű, mint akinek témába vág.

Egyébként kellenek ilyen emberek is a társadalomba, ahogy egy takarító is hasznos például, de nem lehet összehasonlítani a kettő mennyiséget, amit tanulnak. Én műszaki menedzser szakos voltam(meg proginfós), tudtam jól, hogy az egyik büfészak, de még így is nehezebb volt sok más büfészaknál a műszaki részek miatt, viszont közelében sem volt a proginfónak.

Ebben semmi rossz nincs, mindenkinek a tudása más jellegű, ahogy azt sem tudom megmondani, mivel tudom kivenni az olajfoltot a pamutból, pont annyira nem értek más dolgokhoz, de rövidebb idő alatt tudnám elsajátítani, mert kevesebb az anyag.. az ő dolgaik is fontosak, mindenkinek a dolgai fontosak, de azt be kell látni, hogy a tudás, amit el kell sajátítani, bizonyos szakokon mennyiségileg eltér, több a számonkérés, szigorúbb az osztályzás, és amíg az egyik humán terület(bár annyira azért az se), a másik reál..

Én a barátnőd helyében nem ülnék olyan magas lovon, sok hasonló véleménnyel fog még találkozni az életben, mert hát ez az igazság. Neki épp könnyebb, mert kevesebb felé az elvárás, mint feléd. Más az értékelési rendszer is. Ettől még a tudása értékes és hasznos, csak könnyebb elsajátítani. Meg vicces is lenne, ha a kommunikációszakos és az infós pont ugyanakkora részben folyna bele a közösségi életbe. Akkor azt jelentené, hogy az egyik pályát tévesztett:)

Szerintem ne told túl, egyszerűen mondd meg, hogy feléd nagyobbak az elvárások, ha egy kicsit is köze van a valósághoz, ezzel egyet fog érteni, tényleg többet és nehezebbet, több gondolkodást igénylő területen tanulsz. Ettől még a terület, amin ő tanul hasznos és klassz, engem kifejezetten a PR nyűgöz le, minden a manipulációról szól, olyan, mint egy nagy sakkjátszma és a jóízlés/divat összekeverve.

Egyébként meg ő szapult téged, megpróbálta rád erőltetni az értékrendjét(bulik), szóval neki kellene kicsit visszavennie.

Huhh, hát én mérnökinformatikus egyetemista, szintén 20 órában dolgozó lányként nagyon megértelek. Sokszor én is azt érzem, hogy felelősségteljesebben állok hozzá a jövőmhöz a nehéz szakkal, munkával, míg mások lógatják a lábukat egy könnyebb szakon a szülők pénzén. Lányok körében még gyakoribbak ezek a büfé szakok. És kicsit irigykedem rájuk, amiért nekik könnyebb, de tudom, hogy nekem hasznomra válik majd az, amit most megalapozok.

De egyetértek az 1. és 2. válasszal. Pont emiatt, hogy én így állok hozzá a saját életemhez, a partneremtől is elvárok egy kis tudatosságot, törekvést a kérdésben, tudom magamról, hogy ha csak a lábát lógatná, nem tisztelném. De ez nem szakfüggő. Lehet valaki céltudatos egy sokak által büfészakként emlegetett szakon is és lehet talpraesett, ambiciózus. Te ismered, hogy ő milyen.

És abban is egyet kell értsek a lánnyal, hogy valószínűleg tényleg nagyon ráfeszülsz. Ha otthon laksz és eltartanak még, akkor minek dolgozol? Főleg, hogy nehéz a szak. Első 2-3 évben még nem igazán lehet a szakmában elhelyezkedni, úgyhogy ha anyagilag nem szorulsz rá (márpedig írtad, hogy nem), akkor szerintem nem éri meg. Emellett tényleg rengeteg időt elvesz maga a tanulás is, nekem akkor bele se fért volna időben. Az is alig fért bele, hogy elmenjek programokra néha, éljek. Márpedig tényleg ez a legfontosabb, hogy élj, gyűjts tapasztalatokat. A fejlődés nem csak a tanulmányokból áll. Sőt, egyetemista éveim alatt a legtöbbet emberileg fejlődtem (amellett, hogy rengeteget tanultam és szakmai tapasztalatot is szereztem). Mégis, ezt tartom a legfontosabb változásnak. Igaz, nekem benne volt az is, hogy másik város, kollégium, önálló élet, és hát az is viszi az időt.

Én azt javaslom, ne dolgozz még. Tényleg ráérsz, és sokkal többet ér majd az a tapasztalat, amit kellő tudással szerzel már. Most nagyon olcsón adod el a legdrágább idődet. Az egyetemista fiatal éveid, amik tele lehetnének programokkal, barátokkal, barátnőddel, szórakozással. Elég kötelesség most a tanulás, ne vállald túl magad.

Szóval ebben igazat adok neki. És tudom, hogy frusztráló, hogy neki hatványozottan könnyebb. Szerintem sem működik ez hosszú távon, hiszen azért komolyan gondoltad, amit mondtál. Én nem ítéllek el érte, megértem. De nem hiába bukott ki belőled. Mindkettőtökben ott marad ez a tüske. Ő is érzi, hogy így gondolod. És azért is hangsúlyoztam az emberi oldalon való fejlődést, mert régen (1. évben) én is ez alapján értékeltem az embereket: milyen nehéz szakon van, mennyit tanul, hogy teljesít. Ezek is fontos szempontok, ahogy nő az ember, nő az egzisztencia, hasonló hozzáállás fontossága egy kapcsolatban, ez tény. De nagyon örülök, hogy ma már nem ezt tartom az elsődleges és egyetlen szenpontnak, ami alapján értéket látok egy emberben. Annyiféle érték van, személyiség, viselkedés, nyitottság, az intelligencia is ezerszer sokrétűbb, mint ahogy azt (tipikusan a mérnökök) látják. És ezeket akkor fogod megtanulni, ha te is kibújsz a saját tanulás-munka-otthon háromszögedből és több élményt, tapasztalatot szerzel.

Tehát a barátnőddel kapcsolatban konkrétan nem tudok tanácsot adni, de minden más, amit leírtam, az majd ahhoz vezet, hogy megértsd magad, megtaláld a helyed a világban, az emberek között és majd jó kapcsolatot tudj kialakítani valakivel, akit frusztráltan is értékesnek látsz.

Hát öcsém, ezt megszívtad!😀

Remélem kidob!!😆