Tema feltekenyseg...ti hogy bantok ilyen erzesekkel, mit tesztek ellene?

Én is nagyon féltékeny típusú vagyok, de addig míg nincs rá okom, addig nyugi van.

Tudomásul kell venni, hogy mindegy hogyan viselkedsz

(hiszti rohamok, kiszolgálás, remek szex), ha akar úgyis megcsal és nem fogod tudni megakadályozni.

Tehát a tanácsom légy önmagad.

Logikusan ezt nem azt jelenti, hogy akkor dobálod a tányért, törsz-zúzol, de nem kell a legeslegjobbnak, tökéletesnek sem lenni.

"Én idő" jár mindkettőtöknek, sőt együtt is programozzatok többet és persze a kicsivel.

Segítsen neked amit nem győzöl, magyarázd el neki, hogy szükség van rá.

Elvégre minél kipihentebb vagy annál jobb a közérzeted és talán kevesebb lesz a veszekedés, több az intimitás minden téren.

De mindkettőtöknek ezt a célt akarni kell. Ha csak te húzod az igát, ha csak te vagy az, aki változtatni szeretne, akkor nincs értelme és nem lesz pozitívabb kimenetele.

A férjed bulizgatni jár, amíg te otthon ülsz a gyerekkel? Ez most komoly? Az én férjem nem is akar menni, mert rohadtul sokat dolgozik, hogy pótolja az én kiesett keresetemet és alig várja, hogy haza jöjjön hozzánk, hozzám, a kislányunkhoz. Nem vágyik már bulikba. Ha mondjuk bulika helyett haza menne hozzád és segítene a baba teendőkben, akkor esetleg nem lennél fáradt, ennyire kimerült és lehetne minőségi időt együtt tölteni. A férjem este hat körül haza ér, átveszi a gyereket és én tudok enni, inni, fürdeni, hajat mosni, kicsit pihenni és magammal foglalkozni egy - másfél órát naponta, hogy feltöltődjek. Gyanítom, hogy a párod menekül otthonról, tőled és a gyerektől. A féltékenységed nem alaptalan, te is tudod, érzed, hogy ennek nem így kellene lennie.

A férjem nélkülem sehova se megy. Vagy együtt, vagy sehova. Múltkor a barátai hívták étterembe vacsira. Mondtam, hogy menjen egyedül, mert rohadtul fáradt vagyok a gyerek miatt. Mondta, hogy nélkülem nem szeretne menni, mert az nem olyan. Egyébként nálunk 9 hónapos a bébi és ugyanúgy megmaradt az intimitás. Ugyanúgy van szex, bújás, kedveskedés stb. Talán jobban is, mint a baba előtt. Egyáltalán nem veszekszünk, pedig a fogzás miatt napi 3 órát, ha alszok akkor túlzok. Hiába mondod, hogy a párod nem csalna meg meg ilyenek, de valahogyan mégis kifelé akar lenni ebből a családosdiból szerintem.

1-es vagyok és valahol egyetértek a 2-el azon a téren, hogy a férjed menekül, vagy nem veszi komolyan a teendőit.

Nem tudom, hogy mi a feszültség, viták kiindulópontja, de hogyha olyasmi, mint azon vagy kiakadva, hogy nem végzi el a "házifeladatát" akkor jogos a felháborodásod. Viszont ha az áll minden mögött, hogy hangot adsz a féltékenységnek, bizalmatlanságnak, esetleg a kevés szexnek (akár mindketten, vagy ő), de besegít, foglalkozik veletek, akkor IS érdemes lenne kommunikálni felemelt hangon kívül, ergo békésen.

Mert nem vezet sehová, meg természetesen a kisbaba érzékeli, hogy gubanc van megint.

Mint írtam feljebb, ha ő képtelen, nem akar jobbá teremteni a jelenlegi szituációt, akkor veszett ügy, elgondolkodnék azon, hogy egyáltalán érdemes-e harcolni egymásért és egymással.

Ilyen esetben inkább a válást intézném, nem várnám meg míg félrelép, nem az lenne a legnagyobb gondom, hanem arra koncentrálnék, hogy a gyermekem ne legyen mérgező légkörben...