Én fújom fel? Nálatok szokott ilyen lenni?

Nem ennek kapcsán, de volt olyan, amikor én is megkaptam, hogy itthon vagyok a gyerekkel, ráérek. És igen, néha azt érzem, baromira belekényelmesedett abba, hogy csinálom a háztartást, pedig anno mindent munkát megosztottunk és semmi baja nem volt vele, most meg sokszor veszekedni kell, kiabálni, és még számon is kér.

Nem tudom, mi lenne a jó megoldás.

En addig mondom, amig ra nem

szokik, hogy megcsinalja. Nem cseledkent vagyok itthon. Maga utan egyebkent eltakarit, de az sem 100%-os, azon kivul nem nagyon akar semmit megcsinalni, es multkor mar en is megkaptam, hogy milyen jo nekem itthon. Ezert hetvegen lelepek, es o lesz a kicsivel egyedul.

Nálunk folyamatos könyörgésre és veszekedésre se rakta el a ruháit, vagy a padlón vagy a székre volt gombócba gyűrve.

Egy szép napon, amikor hazaért, az udvaron találta a széthagyott gönceit. Észrevette magát, azóta elrakodik.

Javaslom neked is ezt a radikális megoldást.

Ne takarítsd el helyette. Nem kell veszekedni, hanem beinvitálod a fürdőbe, és takarítsa fel. Ha hanyag munkát végez, akkor kezdheti előről.

Ugyanis direkt csinálja rosszul, hogy ne neki kelljen. Mert anyuci (régen az anyja, most te) úgyis megcsinálja, pláne ha látja hogy a szegény gyereknek (férj) nem megy.

Beleragadtak a kiszolgált gyerek szerepébe, akkor úgy is kell nevelni öket mint a gyerekeket, ha már az anyjuk nem tette meg.

Az a baj, hogy nem biztos, hogy működik a ne takaríts helyette. Ugyanis megy arra a pici, aki mászik, széthordják a lakasban stb. Azonnal fel kell takarítani, különben tiszta szőr lesz minden. És a pasi ezt pontosan tudja, ezért nem csinálja meg. Mert tudja, hogy a felesége jobban szív, ha nincs megcsinálva, mint ha meg van, így aztan meg fogja csinálni.

Kérdésre valaszolva nem. Nalunk úgy nyírja a szakállát, hogy betesz a mosdókagylóba akciós újsagokat, abba nyírja, majd összecsomagolja és kidobja. Ennél nincs egyszerűbb. Ami szétszóródik, azt feltörli.

Nálunk a nagyobb gyerek vette kézbe az irányítást :D 3 éves, odament az apjához mérgesen összehúzott szemöldökkel, toppantva, hogy "most nézd meg, mit csináltál, csupa víz lett a fellépőm!". Kézen fogta, odavezette, hogy "látod? Most nagyon mérges vagyok! *toppantás* Máskor ilyet ne csinálj!" (az apja úgy zuhanyzik, hogy kb úszik utána a fürdőszoba. Amikor bezzeg én szóltam, akkor semmi, amióta a lányunk szólt neki, meg mielőtt zuhanyozni megy, rászól, hogy ne legyen vizes a fürdő, azóta bezzeg fel tudja törölni maga után). Iszonyú cuki volt a gyerek, én meg csak mosolyogtam magamban, hogy bakker, nekem is így kéne csinálni. Kézen fogva odavezetni, és megmondani neki, hogy máskor ez nem fér bele, takarítsa fel.

Amúgy nálunk a borotválkozás mindig közvetlenül az után van, hogy feltakarítom a fürdőt. De hiba nélkül, mindig. Pedig nem figyeli a férjem, sokszor itthon sincs, amikor takarítok, de kivétel nélkül mindig úgy alakul, hogy takarítás után megy borotválkozni. Ezt mindig szóvá teszem neki, szóval azóta odafigyel. De igazad van, ez csak ennyi: odafigyelés. Ha ennyire nem hajlandó, akkor valóban nem tart sokra. Sajnos.

Nekünk is volt hasonló eset, hogy nagyjából kimosta a mosdót, de ő nem vette észre, én észrevettem, hogy azért bőven maradt ott mit letakarítani. Megmutattam neki, bocsánatot kért és lemosta. Időnként még mindig rosszul mossa le, de szólok és azonnal megy. Ez nekem így rendben is van, mert a szándék a lényeg. Én biztos, hogy nem takarítanám el utána. Ha ezt megcsinálod, 2 év múlva azt veszed észre, hogy már a fenekét is neked kell kitörölni, ami természetesen elvárás lesz akkor is, ha visszamész dolgozni.

Ülj le vele beszélni, komolyan, problémamegoldó szándékkal, ne csak leb*szni. Azt senki nem hallgatja szívesen. Mondd el neki, hogy te nem szeretnéd, hogy ebbe az irányba menjen el a kapcsolatotok, te ettől, amit csinál így és így érzed magad, hogy tudnátok megoldani ezt a problémát. Ha hallgatsz, lehet, hogy sosem váltok el (vagy nem te leszel az, aki otthagyja), de hogy boldog, kiegyensúlyozott házasságotok sosem lesz, az biztos. Az elején kell minden problémával foglalkozni, nem 10 év szenvedés után szétesni és elválni. :)

Allitolag a hosszú házasság titka ha ilyenkor mi nők csendbe maradunk, tűrünk, lenyeljuk a békát.

Nem, ez a boldogtalan házasság titka.