Mit tegyek ha zavar, hogy a párom olyanokért veszekedik velem amit ő is szokott csinálni?

"Mit tegyek ha zavar, hogy a párom olyanokért veszekedik velem amit ő is szokott csinálni?"

"A mérce mindig kettős! Neki többet lehet és ezzel nem lehet konfrontálni, ezért megváltoztatni sem lehet."

[link]

Mindegy, hogy annak titulálod vagy sem.

Szenvedsz ettől a viselkedéstől? Igen. Meg tudod vele beszélni? Nem.

Egyébként meg senki nem titulált senkit semminek, hanem el lett küldve egy cikk, ami segíthet.

Ha nem veszed hasznát, nem akarod tudomásul venni a benne leírtakat az is a te dolgod.

Kedves kérdező,

Nárcisztikus vonások minden emberben jelen vannak. Egy egészséges nárcizmus kell, hogy megfelelően tudjuk funkcionálni a világban. Akkor van baj, ha kóros mintákat ölt.

Ahogy mondod nem igazságos, ahogy viselkedik. Van is egy ilyen mondás: " Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek."

Kettős mércével mér. Téged leb@sz, magának meg elnézi ugyanazt a dolgot. Az nem számít, csak amit te teszel vagy nem teszel.

"Nem nagy dolgokról van szó. Például ha több órán keresztül nem válaszolok az üzenetére vagy ha utolsó pillanatban kerül valami program nélküle.....

Ehhez hasonló apróságok."

Azt írod apróságok. Hát nagyon nem, mert ezek igenis olyan dolgok, amiben megnyilvánul a másik ember túlzott énközpontúsága, a birtoklási mániája. Nélküle nem lehet programod? Ne viccelj már, ez nem apróság.

Gondolom még más is van, ami aggaszt. Helyedben nem bagatellizálnám el. Tudni kell határokat szabni. Attól, hogy az ember kapcsolatban él nem kell, hogy alárendelődjön a párjának.

Ha neked igényed van külön programra és ilyenkor mindig hiszti van meg érzelmi zsarolás??

Ez nem helyes.

Szívesen kérdező.

Ugyanaz vagyok, aki a cikket küldte neked.

Egyébként mikor vitáztok, akkor milyen minőségben történik?

Volt már olyan, hogy kompromisszum kötés történt?

Vagy egyáltalán nem érdekli, hogy téged egy adott dolog bánt?

Teljesen mindegy, hogy minek nevezzük, vagy hogy rá lehet-e húzni valamilyen ismert személyiségzavart, a tény: baromira nem viselkedik úgy, ahogy az egy párkapcsolatban elvárható lenne. Bár igazából úgy veszem észre, hogy egyik irányban sem működik az, ami egy kapcsolatot kapcsolattá tesz. Ez pedig az egymáshoz való alkalmazkodás. Neeem, nem arról van szó, hogy legyünk teljesen másak, formálódjunk olyanná, amilyennek a másik szeretne látni minket, mert az is egy hatalmas nagy baromság, amikor igazából nem is beléd szerelmes a másik, hanem egy elképzelt valakibe, amilyenné tenni szeretne. De azért vannak olyan dolgok, ahol szó nincs arról, hogy formáljuk át magunkat, csupán annyi, hogy bizonyos dolgokban figyeljünk oda egymásra. Mondjuk ha a szerelmünk ír, amiről tudomásunk is van, és nincs akadálya a válasznak, azért szerintem alapvető figyelmesség, hogy akkor nem ignoráljuk. Nyilván más helyzet, hogy ha nem megfelelő az alkalom a válaszra, mert pl. dolgozunk, vagy más elfoglaltságunk van, de én úgy gondolom, hogy ez egész alap dolog lenne egymásra nézve. De természetesen a szerelemben nincsenek kőbe vésett szabályok, megbeszélés kérdése, hogy ti hogyan alakítjátok azokat ki. Csak akkor ez legyen konszenzusos, kölcsönösen előnyös megállapodás. Az ilyen folyamatos "csakazértse csinálom, ami neked jó lenne" viselkedés, meg az állandó viták alapjaiban rombolják le az egész kapcsolatot.

Őszinte leszek: nálunk is voltak súrlódások az elején a reakcióidőket illetően is, meg a találkozások gyakoriságát illetően is. Elmondtam, hogy én mit gondolok, elmondtam, hogy ő mit gondol, és mit miért csinál, és láss csodát: megértettük egymást. Csak annyi kellett, hogy megértsük egymás érzéseit és gondolatait.

"Csupán zavar és nem látom igazságosnak."

Ez pedig bőven elég ahhoz, hogy megmérgezzen egy kapcsolatot. Nem feltétlenül kell ahhoz szenvedni, hogy az ember ne érezze jól magát. És nem is várható el, hogy egy kapcsolatban ő alapvető igazságtalanságokat érezzen. Egy párkapcsolatnak pont, hogy a legbensőségesebb, legbizalmasabb viszonynak kellene lennie, amivel összeférhetetlen az, hogy valaki igazságtalannak érzi a dolgokat.

"Ha szakítok és jön a következő egy másik problémával, azzal is szakítsak? Tökéletes nagy Ő nincs...csak a mesékben. Minden kapcsolatban van valami ami a feleket kikészíti."

Akkor te még nem láttál jó kapcsolatot. :-) És ez nem piszkálás, mert sajnos lehet, hogy tényleg nem láttál. Aminek egyik oka az, hogy a legtöbben tényleg elfogadják azt, hogy egy kapcsolat szükségszerűen szívás, vagy hogy a szavaiddal éljek, természetes velejárója, hogy egy kapcsolatban biztosan lesz, ami kikészíti az embert.

Én úgy látom, hogy az emberek zöme két kategóriába sorolható: az egyik az, aki semmi problémát nem képes megoldani, és tényleg még a legeslegapróbb, legjelentéktelenebb dolgok miatt is szakítanak. A másik meg ennek az ellenkezője: hiába van folyamatosan rossz érzése, hiába vannak naponta-kétnaponta veszekedések, gyakorlatilag totálisan nem képesek társakként működni, de minden áron ragaszkodnak ahhoz a kapcsolathoz, akkor is, ha nekik az már egyáltalán nem kellemes. Az ideális út pedig pont a kettő között lenne. A szó szoros értelmében vett tökéletes kapcsolat tényleg nem létezik, vagy ha igen, akkor ritka, mint a lottóötös. De olyan kapcsolat, ahol nincsenek elkerülhető, tök felesleges marakodások; ahol a problémákat meg lehet oldani; ahol a felek társakként tekintenek egymásra, és figyelmesek egymással, olyan bizony nagyon is létezik. Csak ahhoz az kell, hogy mind a két fél konstruktívan álljon hozzá, illetve természetesen, hogy azért a célok, és a hozzáállás hasonló legyen.

"Ha szakítok és jön a következő egy másik problémával, azzal is szakítsak?"

Ez pont attól függ, amire utaltam: hogy milyen jellegű az a probléma, és az mennyire orvosolható? Mert mondjuk ha - bocsánat a durva példáért - a pasas megerőszakol, meg betöri az orrodat, vagy akár csak megkísérli ezeket megtenni, akkor ott tök nyilvánvaló, hogy menekülni kell. De kevésbé extrém példa például az, ahol folyamatosan csak a veszekedés, és/vagy lenézés megy, pláne, ha már számtalanszor próbáltál kísérletet tenni a dolgok rendbetételére, ott sincs értelme maradni. De mittudomén... ha az a vita oka, hogy lehajtja-e maga után a vécéülőkét, az azért masszívan az a kategória, hogy ha nem valami idióta fafej a másik, akkor simán meg lehet beszélni, és tök felesleges ezért dobni. Vagy olyan dologért, amiről mondjuk nem is tudja, hogy téged zavar. (Nyilván most az enyhébb dolgokra értem, nem arra, hogy "ja, hát nem is tudtam, hogy rossz az neked, ha felpofozlak"...) De persze csak akkor, ha a probléma annak átbeszélése után megoldható. Mert ha továbbra sem partner a megoldás keresésében, sőt, talán még pont, hogy dacból csakazértsem hajlandó konstruktívan viselkedni, akkor szintén nem érdemes rá sok energiát pazarolni.