Keressek szakembert, vagy ez idővel rendbe jön?

Van egy óriási problémám. Nagyon sokáig voltam együtt egy nővel. Ez az időtartam 12 év. 12 évből 7 volt rémálom. Azért húztam addig, mert teljesen leépített és nem mertem se lezárni, se mások felé nyitni, mondván úgyse nézne rám senki. A kapcsolatom második felében elkezdett uralkodó lenni, féltékeny, nem nézhettem rá még a gyerekkori barátokra se, ha az nő volt. Ha azt mondtam, hogy szeretem, csak gúnyos megjegyzései voltak stb. stb. Az önbizalmam 0-án van, de ezt kívülről megállapítani nem tudják, mert nem mutatom kifelé. Tele lettem komplexusokkal, de ezt is tudom leplezni. Próbálkoztam a szakításunk óta eltelt 1 évben új kapcsolatokat kialakítani, de amint átlépné a gyengébbik nem a flörtöt és haladnánk tovább, egyszerűen túl sok félelem, illetve kérdés támad bennem és minden tönkremegy, mert a flört és a nemi élet között eltelt időintervallum 1-2 hét. Fent tudok tartani egy maszkot míg komolyra nem fordul a dolog és egészen addig semmit nem vesznek észre ebből a nők. Viszont azt, hogy ne legen szükségem a maszkra, hogy érzelmileg és minden téren jól érezzem magam a társaságában, hát azt már nem várják meg. A barátok szerint így 30 évesen nem szabadna gondot okoznia, ha egy nő rövid időn belül ágyba akar bújni velem.

Próbáltam erőt venni magamon ilyen téren és egyszer-egyszer ágyba bújni velük, de a gyomrom felfordult az egésztől és iszonyodtam is. Átlagosan 1 órát bírok, ha vannak érzéseim és én is érzem, hogy szeretnek, legalábbis a 12 éves kapcsolat első felében így volt. Na most ezeknél az eseteknél mikor mindent bevetettem, hogy ne hányjam el magam magamtól és a helyzettől, akkor bírtam 2-3 órát egyhuzamban, nem élveztem semmit, el se tudtam menni és annyira iszonyodtam az egésztől, hogy utána látni sem bírtam a nőt. Hiába voltak szépek és relatív okosak, de egyszerűen mindent tönkretesz, hogy alig ismerem, semmit sem tudok róla, párszor találkoztunk és már az ágyában vagyok és olyat művelek a delikvenssel, ami számomra intim és olyannal osztom meg a testem, aki szinte semmit sem tud még rólam és nem tudom, hogy mire hogyan fog reagálni, mit gondol rólam, mit érez stb stb. Ez történt az elmúlt jó néhány alkalommal, amikor megpróbáltam rögtön megfelelni nekik. Továbbra is a nőkhöz vonzódom, megnézek minden szép nőt, tudok kezdeményezni, egészen addig nincs gond, míg komolyra nem fordul a dolog.

Párszor próbáltam erről beszélni, hogy kicsit még várjunk, de láttam mindegyik arcán a csalódottságot és rögtön rövidre zártak mindent. Csak annyit mondtam neki, hogy szerintem ez egy kicsit gyors és várjunk vele legalább még egy hetet. Lehet, ha kicsit több időt adna elfogadnám a helyzetet és feloldódnék, de ilyennel még nem találkoztam. Kivétel nélkül mindig 1-2 heteket kaptam és 1-2 hét után mind úgy gerjed, mintha 100 éve nem élt volna nemi életet. Ha leállítom és szólok, hogy várjon még, akkor meg jönnek a duzzogások, hisztik és kirohanások, vagy rögtön vége mindennek. Mintha az életük múlna azon, hogy egy hetet várni kell, hogy legalább annyit tudjak meg, hogy hány cukorral issza a kávét. Sokuknak még a vezetéknevét sem volt időm megjegyezni, de már bugyiba félmeztelenül riszálja magát a lakásban, ami számomra kiábrándító. Addig csinálják míg már nem tudom elkerülni a szemkontaktust. Próbálom felvenni a pókerarcot és úgy csinálni mintha ott se lennének, de nem lehet, mert belemásznak az arcomba. Ha én nem hívom fel magamhoz, akkor ő hív fel magához és nem tudom elkerülni, mert csak egyszer-kétszer játszhatom el azt, hogy bocs dolgom van sietnem kell. Hiába szépek és okosak, ha így viselkednek és úgy tekintenek rám, mint egy darab húsra. Ilyenkor amit sikerült egy hét alatt felépítenem, hogy megkedveltem és kicsit még hiányzik, ha nincs mellettem, azt ezzel sikerül neki lenullázni 5 perc alatt és utána megy a hiszti és durci, na meg legutóbb, hogy én vagyok a hülye pasi.

Szóval ezzel kellene nekem valamit kezdeni. Két hétnél többet eddig egy sem adott, nem azt mondom, hogy 2 hét + 1-2 nap után minden működne, de több lenne az esély arra, hogy egy normális kapcsolat kialakuljon. Ennyire kiment volna a divatból, hogy tiszteljük egymást, adjunk időt a másik érzelmeinek és azok kialakulásának? Szeretném megismerni, az illatát érezni és elraktározni szép elméknek, a hangját hallani, szeretném először érezni magam mellett a nőt, érezni a lelkét, ha a mellére teszem a fejem hallani, hogy dobban a szíve stb. stb. Nálam van a gond, hogy nekem ezek sokkal fontosabbak annál mintsem döngessünk pár órát? Ha belemegyek, hogy 1 hét után nálam aludjon, vagy én nála és reggel merevedésem van, akkor rögtön kutat a nadrágban és úgy néz rám, ha megkérem, hogy vegyen vissza, mintha megakarna ölni. Ha lenne kés vagy olló az éjjeli szekrényen, akkor tuti, hogy párszor már kinyírtak volna. Egy megoldást találtam, hogy szabadidőnadrágot húzok ilyen esetekre és olyan szorosra kötöm, hogy esélye se legyen bemászni alá, de az is csak pár percre megoldás, mert utána jön a szokásos csetepaté és a csalódott arc.

Megjelenésre, szövegre és mindenre teljesen hétköznapi vagyok, senki nem mondaná meg csak úgy az utcán, hogy gond van. Valahogy túl kellene jutnom ezen az akadályon, csak nem tudom hogyan. Ebben kérnék tanácsot, hogy mit kezdjek ezzel? Én mindent megpróbáltam, de nem működik, legalábbis 1-2 hét után semmiképp sem. Néztem pornót, hátha megjön a kedvem. Megpróbáltam és lefeküdtem velük, de nem élveztem. Mondogattam magamnak, hogy szeretem, pedig éppen csak kialakulóban vannak nálam érzelmek, de ez sem segített. Szakembert kellene keresnem?