Derült már ki a barátodról/barátnődről, hogy nem az az ember, akinek megismerted? Mit csináltál, elfogadtad?

Igen sokakban csalódtam már én is.

Mikor nagyszerelem van komoly kapcsolat, tervek, miénk a világ effekt, dúl a láv, nevetés, ölelés zene, aztan meg rommá teszik az egészet.

Több exem is volt ilyen. Ez szerintem egy elég gyakori férfi szokás, hogy nekik nincs annyi választási lehetőségük nők terén, ezért ha valaki érdeklődik irántuk, akkor felveszik az ő személyiségét, direkt nagyon jófiút játszanak, mert nagyon szeretnének már szexelni, meg úgy eleve komoly kapcsolatot. Aztán egy idő után, ami nem is valami sok, 3-6 hónap kb felfedik a valódi énjüket, mert mostmár megvan a punci, nem érzik azt, hogy meg is kéne tartani. Persze ilyenkor a nőt hibáztatják, hogy miért zavarja őt, hogy totál máshogy viselkedik. A nő meg nem érti, hogy mi történt. Én is még jó sokáig kapaszkodtam a "régi énjébe", ami sosem létezett, mert nem megváltozott, hanem ledobta az álarcot. Teljesen érthető hogyha eddig a fellegekben jártál, túl hirtelen váltás, hogy másmilyen lett és nem szakítottál egyből. Ezt csak azért írom, mert tuti kapni fogsz pár kommentet, hogy miért nem szakítottál az első ilyennél. Hát azért, mert a legtöbb ember nem olyan profi emberismerő, hogy egyből átlát a szitán, és egy ideig még azt akarjuk, hogy olyan legyen, mint az elején. De sosem lesz olyan, úgyhogy jól tetted, hogy kidobtad, szerintem ne legyen már függőben, tanulja meg, hogy ilyet nem lehet csinálni.

Velem amúgy olyanok voltak, hogy pl én bulizós voltam, az exem utálta a bulikat, de az ismerkedésnél ilyeneket mondott, hogy "kéne már megint egy jó buli, nagyon mennék". El is jött velem az első egy-két hónapban többször is, majd egy idő után kitört belőle, hogy én is mekkora nyomi vagyok hogy fiatalon ennyit bulizok ez nem normális ő rühelli a szórakozóhelyeket és én minek hívom mindig. Volt egy másik exem ő is csúnyán beszélt velem mint a tiéd, ha veszekedtünk azt mondta pl hogy ótvar k**** vagyok, egyszer szakítani akart és azt mondta a legkevesebb szívfájdalommal fog elengedni, majd egy nap múlva úgy írt mintha mi sem történt volna és amikor kérdeztem hogy ez mi a f*** azt mondta ja csak rossz kedvem volt nem gondoltam komolyan a szakítást. A végső eset az volt amikor egy veszekedésnél majdnem megütött, a falhoz szorított, de visszafogta magát és elment, majd megírta hogy örüljek hogy nem törte el a kezemet. Pedig az első hónapokban ő is a romantikus szerelmes cukifiút játszotta. Na de a legnagyobb átb*szás egy profi manipulátortól érkezett. Ő még be is ismerte, hogy neki nincs saját személyisége, hanem mindig azt mutatja, amit a beszélgetőpartner hallani vagy látni akar. Úgyhogy fogalmam sincs hogy ő milyen, mert azt hittem, hogy rendes és figyelmes, de aztán egyszer sírtam mert nagyon megbántott és kb kinevetett és mondja hogy őt nem érdekli hogy sírok, amúgy is ő olyan személyiség akinek mindig mennie kell tovább, majd kidobott. Amiért ilyen profi hazudozó, rengeteg barátja volt persze egyik sem igazi, meg sok lány odavolt érte, pedig nem volt jó pali, amikor kidobott igazából már megvolt a következő áldozat. De amúgy a legkisebb dolgokat is képes valaki ismerkedésnél hazudni, ami nem is fontos, csak tényleg nagyon nem akar lemaradni a punciról. Pl karácsonykor ismerkedtem éppen az egyikkel és mondtam hogy nézem a Reszkessetek betörőket. Azt mondta jaj lemaradtam pedig minden évben megnézem nagyon jó film. Már több mint fél éve együtt voltunk amikor egy társaságban szóba került és valaki mondta hogy ő utálja ezt a filmet és az exem megszólalt hogy én is utálom egy rakat szar. Pedig aztán tényleg nem fontos szerintem senkinek, hogy egy random karácsonyi filmet szeret e az illető vagy sem :D

Igen, kiderült, hogy a kezdeti időszakban felvett alkalmazkodás inkább "cukormáz" volt a részéről.

Gondolni szoktam arra, hogy most már újra tartózkodóbbá, "hivatalosabbá" kellene válnom az irányában, hátha ismét visszaszeret egy kicsit belém.

De akkor nekem kellene jobban "észnél" lenni. Nem elcsábulni, nem elgyengülni...