5 és fél éve vagyok együtt a barátommal, de már nemvagyok biztos az érzéseimben. 16 éves korom óta együtt vagyunk (ő 1 évvel idősebb, mint én) és úgy érzem, "valami" kimarad az életemből. Mit tegyek?

Szia!

Ha mar egyaltalan megfordut a fejedbe akkor szerintem is igazad van!

Az a nagy igazsag ,hogy nekem is van egy 18 eves lanyom es o is 16 volt mikor ,megismerkedett a fiuvan es meg mindig egyutt vannak ,minden aldott nap ezen vitazunk ,hogy nem mennek szorakozni.A masik dolog meg az hogy a multkor volt egy kerdes ,hogy a kis 14-15 eves lanyok miket csinalnak a discoba,es akkor az jut az eszembe ,az en lanyom megis jo!Nincs ezzel a fiuval se semmi gond,minden nap talalkoznak ,csak az a gond 18 evesen meg szorakozni kellene jarni ,nem beulni filmet nezni.

Amugy igazad van mig fiatal vagy addig kell szorakozni ,egy kicsit nehez lesz a szakitas az biztos!Vagy beszeljetek meg ,hogy tartatok egy kis szunetet,es aztan meglatjatok ,mert ez vegulis egy megszokott dolog ,nem szerelem!Hat kb ilyen a hazassag 20 ev utan,szeretet:)

Udv:)

Ha valoban nagyon jo a kapcsolatotok akkor az oszinteseget is kibirja megha faj is. Mondd el neki mi bant. Jobb, mintha csalnal a hata mogott es ezzel megalaznad.

Mellesleg hozzatennem az elottem szolohoz, hogy en sem jartam bulizni mint egy orult 18 evesen... nem mindenki egyforma. Most is rosszul vagyok ha "disco"-ba hivnak ...pedig mar ferjem van nem mint fuggetlen "preda" lennek jelen. Ugyanakkor imadok kiskocsmaban sorozni jo tarsasaggal v. koncerteken orjongeni - nem klub jellegu zenere...

En batoritalak es megertelek. Remelem o is megfog es azt is, ha mast megtapasztalsz jol fogsz donteni barmi legyen is az.

Ez a kimaradok érzés..hmm..ismerős.

Középiskolában megismerkedtem egy sráccal,a tanári kar elkönyvelte,h férj és feleség leszünk,majd érettségihez közeledve dobbantottam a kapcsiból.Taudtam,h valami nem jó,de nem tudtam megmondani,h mi.Aztán felvettek egyetemre,és akkora őrjöngést lecsaptam egy évig,h az fogalom.Kibuliztam magam az elkövetkező életemre,de rendesen.Szépen lehiggadtam,majd megismertem azt a férfit,akivel le akarom élni az életemet.Mióta ismerjük egymást alig megyünk el bulizni,inkább egy hétvégi hegymászás.

Ne azért maradj vele,mert ez mások elvárása,hanem azért,mert szereted,mert nem tudnál nélküle élni.Ha dobbantani akarsz dobbants,és ne várd mások véleményét.

Érdekes a mai világ. Nagymamim 18 évesen ment hozzá nagyapámhoz. Szült neki 2 gyereket. 63 évig voltak házasok, akkor nagypapi meghalt. Na de akkor már mamaikám is 80 fölött volt, vagyis már nem nagyon állt neki pasizni. Bár szegénykém már meghalt és nem tudom megkérdezni, de szerintem neki sos ejutott eszébe az, hogyha ő életében csak a nagyapámmal élt szexuális életet és nem tombolta ki magát, akkor ő valamiről végzetesen lemaradt. Azt se éreztem sose, hogy gyűlölné a párját.

Miért érzik a mai fiatalok azt, hogy ha nem volt legalább egy tucat szexpartnerük, akkor kimaradtak a jóból? Kérzem, ha dobbantassz és a következő pasid mellett rájössz arra, hogy vele se jobb a szex, akkor visszatérsz az elsőhöz? Vagy tovább keresgélsz, hátha mással is kialakul az érzelmi kötődés???

Abszolút egyet értek az utolsó hozzászólóval. Az én nagyszüleim most ünnepelték az 50. házassági évfordulójukat és a mama 18 éves volt, mikor férjhez ment....

Szerintem 5 és fél év már elegendő idő arra, hogy megismerd a másik minden kis szokását, minden kis dolgát. Én biztos nem adnék fel egy ilyen hosszú kapcsolatot csak azért, mert úgy érzem, hogy nem éltem ki magam? Ha nem éli ki magát az ember, akkor ott gondok vannak - a kapcsolatban. Egy párkapcsolatban is el lehet járni külön bulizni, szórakozni.

Próbáljatok talán egy kicsit lazítani a kapcsolaton, kevesebb időt együtt tölteni. De mindenekelőtt beszéld meg a barátoddal, őszintén! Sok sikert! :)