Írnátok olyan idézetet, melynek az a lényege, hogy sose hátra, hanem előre nézzünk, mert a múlton rágódni kár?

Ebben épp nem az előretekintés, hanem a jelenben élés van, de hátha megteszi:

“Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat, a jövő pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled. Fájdalmad, félelmed és dühöd, sajnálkozásod és bűntudatod, irigységed és terveid és sóvárgásaid csak a múltban vagy a jövőben élnek.”

(Dan Millman – A békés harcos útja)

"Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre amelyik megnyílik előttünk."

Nekem erről teljesen az jut eszembe, hogy a múlttal nem érdemes foglalkozni.

Kölcsey Ferenc - Huszt

Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;

Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.

Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott

Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.

És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?

Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?

Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;

Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!