Házas ember lett, de bele szerettem elkell felejtenem! Jól tettem, hogy elküldtem?

Sziasztok! Én csak megosztanám az érzéseimet és ha van valaki aki hasonló cípőben jár/járt mint én segíthet nekem tanácsod adni!Legjobb, ha a leg elején kezdem el, neten ismerkedtünk meg. Külföldön él, de magyar származású, mikor találkoztunk eltöltöttünk 3 szép napot ,de nem történt semmi,se csók semmi, pedig együtt aludtunk, én nem akartam közeledni rideg voltam, őszintén féltem, hogy bele szeretek és engem még ide kötött az iskola és nem tudtam volna kimenni hozzá külföldre, de bíztam benne,hogy majd azt mondja várni fog rám, megvárja, azt az egy évet még végzem! Mára már tudod nagyon hülyeség volt tőle, hogy nem közeledtem jobban hozzá, akkor lehet hogy azt mondta volna vár rám, de ö is félre értett engem és én is Őt! Nekem nagyon tetszett Ő. Igazi Úri ember, ami nagyon ritka! De Ö találkozott egy másik lánnyal azóta feleségül vette. Az mondta volt oka elvenni, de csak azért mert volt az a kis probléma, azóta már nincs az probléma! Felvettük neten a kapcsolatot levelezgetünk minden nap, sokat mindent elmondunk egymásnak bajokat, gondokat, jó dolgokat, a pasis ügyeimet, ö is mondta már nem nagyon vannak jól együtt a feleségével, de szereti, nem szerelmes ezt látom rajta! Mindegy sokat beszéltük arról, hogy én megbántam anno nem közeledtem jobban hozzá, és ö is hogy nem adott esélyt magunknak és nem várt rám!

Van itt egy idézet a Levelek Júliának című filmből, ami nagyon megfogott :

Mi lett volna, ha" - külön-külön csak puszta szavak. De együtt képesek ott visszhangzani az ember fejében egy életen át. "Mi lett volna, ha" - vajon mi? Sohasem tudhatjuk. Nem tudhatom, hogy alakult az élete, de ha amit akkor érzett, igaz szerelem volt, akkor sosem késő. Ha igaz volt, akkor, miért ne lenne igaz most is? Csupán bátorságra van szüksége, hogy a szívére hallgasson. Nem tudom, milyen szerelem volt egykor Júliáé, olyan, amiért mindent eldob az ember, olyan, amiért akár az óceánt is átszeli, de szeretném hinni, hogy ha egyszer engem is megtalál egy ilyen, lesz bátorságom elfogadni! Ha ön akkor nem is fogadhatta el, kívánom, hogy egy nap találja meg újra!

Beleszerettem, abba kedvességébe, a jó lelkűségébe, és nagyon jó pasi, de van egy mondás az ember életében 2-szer találkozik, nem vagyok olyan nő, aki szétválaszt egy kapcsolatot nem, hogy egy házasságot, soha! Megírtam neki, ne írjon nekem, élje az életét a feleségével boldogan, ahogy eltervezték, mert nekem csak rosszabb, ha ír és látom öt! Lány meg fiú közt nincs barátság,egyik mindig többet érez, és most szerintem én vagyok az, aki többet érez! Ö amúgy tisztességes mondta is sosem csalná meg a feleségét és nem találkozna velem, mert nem úgy nevelték, de mindig csak rám gondol, velem álmodik és én is Ő vele! És ez nem helyes dolog, és a Nőt nézem, hogy annak milyen rossz lenne, ezt megtudná. Nekem sem esne jól, így jobbnak láttam megírni neki ne keressük egymást többet, majd ha a sors úgy akarja találkozni fogunk! De nem tudom kiverni a fejemből csak rá, gondolok, érezem Ő az igazi, ezt csak érzi az embert nem de? Mikor találkoztunk is akkor is éreztem forrt a levegő köztünk! Mindegy valahogy csak túlteszem magam rajta, túltettem én már magam sok mindenen! De valahogy még is azt gondolom, nekem mellette lenne a helyem és együtt élnünk szerelembe!