Megbíztok a páratokban? Velem van a gond vagy természetes, hogy bizalmatlan vagyok?

A barátommal a kapcsolatunk 1-2 hónapja vált szorosabbá. Előttem volt egy barátnője majdnem 5 évig, lassan 2 éve, hogy szakítottak, de a barátom még mindig sokat gondol rá. Olyan 2 hónapja találkoztak, mert a csaj elköltözött pár száz km-rel arrébb és meg akart vele beszélni néhány dolgot. A barátom ezt elmondta nekem őszintén még a találka előtt, és ennek nagyon örültem, ugyanakkor fájt is.

Mivel elég jó pasi a barátom, elég féltékeny vagyok, de nem mutatom ki neki. Egyszer kíváncsiságból beleolvastam egy beszélgetésbe a volt bnője és közte, és az állt benne, hogy a barátom át akarja hívni a csajt, hogy megcsináljon valamit a számítógépén (mert a csaj informatikát tanul). Ez olyan 2 hete volt. Azóta végig idegeskedtem a napokat és aztán nyíltan feltettem a kérdést, hogy visszamenne e a csajhoz. Azt mondta most már nem, aztán viccesen/aranyosan azt mondta nekem, hogy akkor sem ő fogja kimondani először az "SZ" betűs szót... tehát belém szeretett:) 9 hónap alatt most utalt rá először, igaz a komolyan csak másfél hónapja vagyunk együtt. Érzem is rajta, hogy megváltoztak az érzései, már érzem az ölelésén, hogy valóban szeret engem, nagyon figyelmes, bújós, nem gondoltam volna, hogy ilyen ragaszkodó. A szüleimmel is ő erőltette a találkozót és erre csak 8 hónap után adtam be a derekam:) Nagyon szeretünk együtt lenni, imádom őt, de folyton azon kapom magam, hogy nem tudok benne megbízni teljesen, ez szerintetek normális?? Régebben olyanokat kaptam tőle, hogy én nem kellek neki igazán meg nem hiányzok neki, nem tudna belém szeretni... persze azóta mindig mondja, hogy hiányoztam neki, meg minden szabad időnket együtt töltjük, de mondtam is neki, hogy ezek nagyon fájnak nekem még mindig! Azt mondta megvolt az oka, hogy régen azokat mondta, de most már megváltoztak az érzései. Szeretnék benne megbízni, mit tehetnék? Ti megbíztok a párotokban?