Most normális vagyok? Az hiányzik a legjobban, amit akkor utáltam.

A volt barátommal fél évet voltunk együtt.Azért lett végül is vége,mert a kapcsolat alatt ismertem meg,hogy milyen is valójában.A végén már szabályosan zaklatott.Levegőt nem kaptam tőle.Állandóan keresett,nagyon vigyázni akart rám,mindent meg akart adni nekem,meg is adott.Nagyon fontos voltam neki és nagyon szeretett is.De,túlzásba vitte.Én is nagyon szerettem őt,de ami sok,az sok.Nem volt már magánéletem sem.

A jelenlegi barátommal 1 éve tart a kapcsolatuk.De ő "le sem sz*r".Természetesnek veszi,hogy vagyok neki,stb.Teljesen más vele.Néha úgy érzem nem is foglalkozik velem,csak,ha szex van.Nem az hiányzik,hogy "zaklassanak",hanem,hogy törődjenek velem.Egy kis kedvesség is jól esne.Hogy érezzem,hogy szeret,fontos vagyok neki.Néha sírok is ezek miatt...

(..azt hiszem,engem is meg lehet érteni..)

Köszönöm annak,aki válaszol!