Amióta szakítottunk, a volt párom nagyon furcsán viselkedik. Mit tehetnék?

Eléggé hosszú lesz, előre is bocsánat, de így is csak felszínesen említek meg pár dolgot…

Augusztusban találkoztunk, az első perctől kezdve nagyon jóban voltunk. Olyan volt, mintha évek óta ismernénk egymást: mindenben egyetértettünk, szavak nélkül megértettük egymást. Egy hónapon keresztül reggeltől estig együtt voltunk, a hétvégéket pedig nála töltöttem. Aztán összejöttünk, és két hónapig együtt voltunk. Akkor néhány dolog megváltozott, voltak nézeteltéréseink, de a szakításunk oka az volt, hogy független akar lenni. Amióta szakítottunk, nagyon fura az egész… Miután kimondtuk (pontosabban ő), hogy legyen vége, másfél órán keresztül összebújva beszélgettünk, többször majdnem csókolóztunk is. Az elmúlt egy hónapban egyáltalán nem beszéltünk, folyamatosan levegőnek néz (ami elég zavaró úgy, hogy szinte minden nap egy légtérben vagyunk). Sokszor úgy érzem, hogy arról sem vesz tudomást, ha mondok valamit, és magasról le sem sz*r… Ennek ellenére elég fura dolgokat művel néha: felhív az első külön töltött szombatunkon, csak azért, hogy megkérdezze, hogy vagyok, titkolta a szakításunkat, mert „nem publikus” (a mai napig hallgat róla, csak akkor mondja, hogy szakítottunk, ha valaki konkrétan rákérdez), rászokott a dohányzásra és teljesen magába zárkózott… A külvilágnak azt mutatja, hogy jól van, játssza a keményet, meg hogy milyen jól elvan egyedül. De ha csak egyszer nem veszem fel a telefont (muszájból hívott), rögtön hívja közös ismerősünket aggódva, hogy jól vagyok-e, ha pasival vagyok egy szórakozóhelyen, féltékenykedik (és rövid időn belül megjelenik egy lánnyal, és kb egy méterre tőlünk állnak meg beszélgetni), ha mesélem, hogy milyen jó estét töltöttem a srácokkal, folyamatosan figyel…

20 éves, két hónapig voltunk együtt, és ez volt a leghosszabb kapcsolata. Elég sok komplexussal küzd a srác a kinézete (jó pasi, csak alacsony és nagyon sovány) miatt és a fejében sincsenek teljesen rendben a dolgok: hihetetlenül kedves, aranyos, szeretnivaló, lelkiismeretes srác, de annyira lebecsüli magát. Többször mondta, hogy nem érti, hogy egy olyan lány, mint én, miért áll le vele – pedig nincs bennem semmi különös, teljesen átlagos vagyok. És mostanában mindenkit elmar maga mellől, és csak magát kívozza, magában szenved…

Mit tehetnék ebben a helyzetben? Nagyon aggódom érte…

23L