Mondjatok valamit arra, hogy hogy a legkönyebb elfelejteni az első nagy szerelmet úgy, hogy más nő egyszerűen nem hoz lázba?

Böngészgettem az oldalon és felkaptam a fejem az "írásodra". Az első szerelem elfelejtése szerintem nagyon nehéz, nekem még nem sikerült, eddig...Igaza van az első kommentelőnek, ez tőled függ. Ha nagyon szeretted, igazi első szerelmed volt és úgy érzed egy tátongó űr van a helyén, ám ő mégis úgy dönt hogy nem folytatja...akkor a lehető legtöbb erőt kívánom neked. Ha pedig a ti történetetek folytatódik, akkor igazán szerencsés vagy.

ui: Én sem aludtam, magamat is hibáztattam elég sokáig. Nem tudok rövid idő alatt felejteni, tipikus örök emlékező, talán ez a megfelelő szó rám... HA TE akarsz felejteni, akkor én azt mondom foglald el magad, lehet baráti program, nem kell feltétlenül új csaj legyen, hagyj időt magadnak! :)

Szerintem, ha igazán szeretted, tiszta szívedből, akkor a szakítás minden esetben megviseli az embert!Én sem aludtam semmit. De bármennyire is hülyén hangzik, én pl. szakítós zenéket hallgattam 2 hónapig. És napi rendszerességgel sportoltam. Jót tett :)

De fel a fejjel :)) Remélem a szilveszterjol sül el :)

SOK SIKERT!

kitartás. a gyászfolyamat hónapokat vehet igénybe, amíg végigéled az összes fázist... tagadás, düh, alkudozás, elfogadás. nagyon behatároltnak tűnik, de a legtöbb ember így éli meg.

a düh sokat segíthet. gondolj arra, hogy Ő akarta befejezni, ő vállalta a felelősséget, hogy lezárja a kapcsolatotokat, szóval ha lesz megbánás, az az ő részéről lesz. rád ezután már csak megnyugvás és megbékélés vár.

és sajnos ige, van, hogy éles fordulatot vesz egy komoly kapcsolat. egy barátnőm 3 év elkötelezett, (elvileg) boldog kapcsolatban élt, amikor belezúgott egy másik srácba... sajnos vannak ilyenek. lehet, hogy voltak rá jelek, de nem vetted észre, mert boldog voltál.

a szenvedés az elején természetes, de egy idő után taktikát kell váltanod. hagyd győzni a büszkeséged: ő hagyott el téged, ő nem akarta folytatni, nehogy már te szenvedj! ha igazán szeret és veled tervezi a jövőjét, akkor nem lép le csak úgy, ergo, nem kár érte.

nekem egy nagy szerelmem volt, aminek a tietekhez hasonlóan fájdalmas vége lett, hirtelen a "semmiből". az első pár hét kínok kínja volt, ahogy csak te leírtad, kétségbeeséssel, pánikkal és katatón állapottal megfűszerezve. nekem az segített, amikor megtudtam, hogy ő mennyire boldog, hogy végre megszabadult tőlem, és az is, amikor sok hét tagadás után végre volt spiritusza a szemembe mondani, hogy már nem szeret. onnantól könnyebb lett, már nem bántam ,hogy vége lett, és semmiképp nem akartam megint vele lenni. persze a fájdalom marad, csak átalakul nosztalgikus bölcsességgé :D hidd el, pár hónap-év múlva csak a nagyon hasznos élettapasztalat és a sok gyönyörű emlék marad meg a fájdalomból. tapasztalatból mondom.