Mit tegyek ha a páromnak elege van belőlem és már nem is akarja megbeszélni a dolgokat? Sok gond és vita volt a kapcsolatunk során 1,5 év és most lett elege. De én szeretem és nagyon jo lenne valahogy kibékiteni de hogyan? (férfi)

Szerintem ez sajnos pont az a dolog, amire nincs megoldás.

Én alapvetően nyugodt típus vagyok, nem kötekszem, nem veszekszem másokkal, mert rosszul vagyok tőle, hogy miért, azt én sem tudom, de gyűlölök mindent ami konfliktussal, vagy feszültséggel jár.

Exem viszont hozzád hasonló volt, elég hirtelen kapta fel a vizet, és egyáltalán nem moderálta magát, én viszont nem akartam belefolyni az értelmetlen haragos kötekedéseibe, szóval ő ordibált, én ültem kussban, és megvártam, míg abbahagyja.

Rengeteg gond volt köztünk, és csak akkor tűnt föl, hogy ez komolyan rossz hatással van rám, mikor anyukám szólt, hogy ha meghallom a telefon csörgését, kb olyan vagyok, mint aki mindjárt ölni fog. Általában telefonon is csak kötekedett velem minden hülyeségért. (a mai napig rühellem a telefont ezért :D)

Szóval mi szétmentünk, és életemben nem éreztem magam olyan megkönnyebbültnek, mint akkor. Végre nem cseszegetett senki hülyeségekért.

Mostani barátom viszont olyan, mint én, és emiatt sokkal jobban megértjük egymást, nem szoktunk veszekedni soha, pedig már egy éve járunk.

Szerintem életképes az a kapcsolat is, ahol mindkét fél ilyen vehemens természet de a nyugodt - vehemens felállás nem jó párosítás.

Hasonló a helyzet nálunk is, csak nálunk én vagyok a vehemens (nő) és a párom a birkatürelmű hallgatag. Eleinte úgy tűnt, hogy kiegészítjük egymást, de mostanra egyre csak romlik a helyzet. Én kifakadok, ő kussol, erre én méginkább mondom, hogy reagáljon már, aztán már olyanokat is mondok, amiket nem gondolok egyáltalán komolyan. Ő meg befordul, napokig emészti magát szegény...

Tényleg nem jó párosítás, baromi nehéz.

Az a baj, hogy én is sokat javultam már, próbálom moderálni magam, sokszor sikerül is, de néha meg csak kijön ami ki kiívánkozik, és akkor szegénybe megint rúgok egyet, pedig nem az a célom, csak ő úgy érzi.

Engem a leginkább az aggaszt, hogy ilyenkor a passzív, konfliktuskerülő fél elkezd bezárkózni, háttérbe szorítani magát, bebújni egy csigaházba és megfelelni akarni. És akkor már nekem/neked nem elég kicsit javulni, hanem gyökeresen meg kell változnod, hogy elő tudd onnan csalogatni - másképp a kapcsolat halott.

Nem tudom, hogy ilyenkor mi a teendő. Én próbálkozom, de én is megérteném, ha emiatt faképnél lennék hagyva 3 év után.