Szakítottunk a pasimmal, szerintetek az normális ha megkeményítem a szívem?

Én teljesen így gondolkodom mint Te.

2 hónapja szakítottam a párommal, mert már nem bírtam mellette, nem működött a kapcsolatunk...rengeteget szenvedtem, mindent mélyen magamba fojtottam. Rengeteget sírtam, minden idegesített. Nagyon nehezen, de elengedtem őt...nagyon megkeserítette az életemet, de eltaszítottam magam mellől...aztán a bánatba majdnem belehaltam. Hetekig "nem tértem" magamhoz, nem tudtam mit tegyek, jól csináltam-e mindent. Úgy éreztem vége az életemnek és nincs tovább...mindenben kudarcot vallottam. Aztán ahogy telt az idő lassan összeszedtem magam, és eldöntöttem, hogy "megkeményítem a szívem", ahogy Te fogalmaztál. Már belátom, hogy nem szabad annyi könnyet hullatni és annyi szenvedést, fájdalmat átélni senkiért..legalábbis érte nem kellett volna. Neked is ezt kell tenned, de előtte végig kell menned a nagyon nehéz időszakon is sajnos :( Aztán lassan Te is össze fogod tudni szedni magad és minden rendbe jön.

Sok sikert és kitartást :)

ma 19:08

Mennyi idő után, és mennyi idős vagy?

Szerintem káros. Én egy ideje elkezdtem úgy élni az életem, hogy mindenkinek kimutatom, hogyan viszonyulok hozzá, ha valaki megbánt,akkor meg menni kell tovább, le kell szarni. De nem különösebben takargatom az érzéseim. A megbántottságot is inkább úgy fogom fel, ha ő így, akkor engem miért érdekeljen. Mit szerethetnék vagy akár csak kedvelhetnék egy olyan emberben, akinek semmit sem jelent az, hogy mit hogyan érzek és gondolok?! Csak szépen reálisan!!!

Ja és az alapfilozófia: Negatív dolgokra/ gondolatokra energiát nem pazarlunk!! (a jó dolgoknak örülni kell, a többit meg le kell szarni)