Szerintetek túlreagálom? 8 hónapja tart a távkapcsolatom a barátommal, még két hónap és hozzáköltözök. Tegnap elment munka után a haverjával sörözni, és azt akarta, hogy miután hazaér (hajnali 1-2 óra) felhív telefonon beszélni, elköszönni.

én nem értem mi a bajod..

beszélni akart veled, te meg leráztad. höhh.

érettségire meg nem most kell tanulni. volt rá 4 éved.

Tanulni ugyan nem kell, de pihenni nem árt. Mondjuk szombat este 1-2 körül mi van abban, ha felébreszt, váltotok három szót, aztán majd visszaalszol? Ilyenkor azt kell mondani, hogy jólvan, hívj nyugodtan, de lehet, hogy elalszom, akkor se aggódj drágám. Ennyi.

BTW én örülnék, ha buliból hazafelé menet a páromnak ez lenne a legfontosabb, hogy még hallja a hangomat. Ez szerintem aranyos.

A féltékenység része viszont nem olyan jó, de a távolság miatt védhető.

A féltékenységet sokszor a saját rossz lelkiismeret szüli.

És érettségi előtti este hajnalban maradjon a seggén a telefonjával együtt. Ahelyett, hogy támogatna, még direktbe b@szogat.

Nem is értem, hogy nem képes felfogni, hogy eddigi életed egyik legkomolyabb feladata előtt állsz. De mindenképp legstresszesebb.

Nyilván, pár év egyetemi képzés távlatából az érettségi tényleg nem egy nagy dolog, de akkor, ott bizony az. Aki ezt nem érti meg, az vagy soha nem tette le, vagy egy önző alak, aki nem képes a "szerelme" helyzetébe belegondolni.

A párod egy f@sz.

24F