Elutazom, milyen verset küldjek neki?

Az erős, szívós ölelés eggyé teszi őket,

nincs már két testük, de azért kettős az alakjuk,

nem fiu az, sem nő: mindkettő s mégsem e kettő.

(Ovidius)

Már ennyire rövidek a párkapcsolatok, hogy a hónapfordulót is ünnepelni kell?

Sajnos verset nem tudok mondani.

a szád az büdös, a fogad sárga,

szemed meg egy van, nincsen párja.

az exem e napra egy nagy adagot kapott,

boldog együtt töltött nyolcadik hónapot!

Felemás állapot

Nehezen múlnak az éjszakák,

hidegek a nappalok.

Egy lepusztult, rideg szállodában

mindjárt megfagyok.

Ritka a jó szó, a baráti hang

az ostobák között;

kitartok még, de amint lehet,

azonnal hazaszököm.

Bárcsak itt lennél velem!

Én már nehezen viselem.

Az egy felemás állapot,

hogy te otthon, én meg itt vagyok.

Idegen országban összezárva

négy bolond zenész.

Robot a munka és tompul az agy,

a melótól zsibbad a kéz.

Örökös viták, veszekedések,

hátsó gondolatok.

Mit ér az egész, ha életünk

csak a pénz körül forog!?

Bárcsak itt lennél velem!

Én már nehezen viselem.

Az egy felemás állapot,

hogy te otthon, én meg egyedül itt vagyok.

Autópályák, kilométerek,

távozó vonatok.

Disentis, Burgdorf, Widnau.

Most ki tudja hol vagyok?

Idegen város, idegen arcok,

félig értett szavak.

Hiába mosolyogsz, hiába minden,

nekik más maradsz.

Bárcsak itt lennél velem!

Én már nehezen viselem.

Az egy felemás állapot,

hogy te otthon, én meg egyedül itt vagyok.

Egyedül a legjobb se jó

Talán eljössz. Nem tudom.

Készülődöm, változom.

Legalább félig van miért.

Vigyázok, hogy rend legyen.

Néha, régen, volt ilyen,

ahogy a káosz körbeért.

Zene, az szólni fog, ne félj.

Maradt a megszokott helyén.

Közel, vagy távol voltál, úgy segítettél.

Örülnék, és szeretném, ha újra itt lennél.

Akármerre járhatok,

voltak, lesznek szép napok,

és mindet újraélhetném.

A lényeg úgysem ebben áll.

A dal is több a hangoknál.

Mit érne, bármit érek, ha nem mutathatnám?

Örülnék, és szeretném, ha újra itt volnál.

Egyedül a legszebb se szép.

Egyedül a legjobb se jó.

Föld alá forduló folyó.

Egyedül a legszebb se jó.

Egyedül a legjobb se szép.

Színeink csenddé szakadnak szét.

Zeffer - Horváth: Bárcsak tudnánk vigyázni rád

Maradj mindig ugyanilyen.

Ne is értsd, aki bánt.

Ragyogj így,törékenyen.

Legyen hinnünk valakiben.

Így jó, így szép.

Könnyű szívvel repülj tovább.

Így jó, így szép.

Bárcsak tudnánk vigyázni rád.

Nagyobb bánat sose legyen.

Kicsit sírj, kicsit félj.

Semmi baj ne rontson el.

Maradj mindig ugyanilyen.

Így jó, így szép.

Ne nézz körül,csak repülj tovább.

Így jó, így szép.

Bárcsak tudnánk vigyázni rád.

Így jó, így szép.

Könnyű szívvel repülj tovább.

Így jó, így szép.

Bárcsak tudnánk vigyázni rád.

Így jó, így szép.

Ne nézz körül,csak repülj tovább.

Így jó, így szép.

Bárcsak tudnánk vigyázni rád.