Sose láttam még a barátomon hogy szerelmesen nézne rám, vagy tán nem ismerem fel azt a nézést, van olyan akinek a szeméből nem lehet "olvasni"?

:D:D

Akkor meg mit rinyálsz? Lehet, hogy ő nem tud úgy nézni, vagy nem tudom, tulajdonképpen mit is vársz...

Ennyire ne unatkozzál már.

Én már láttam a páromon azt a fajta nézést, amire te gondolsz, de nem csak erre alapozom, hogy elhiszem, hogy szeret.

Például azt is elhiszem, hogy mondogatja, ahogy bánik velem, ahogy beszél velem, hogy mennyire figyel oda arra, amit mondok, hogy mit hajlandó megtenni értem (akár apróságok is, pl hajlandó eljönni velem cipőt venni).

Én értem sokakkal ellentétben, hogy miről beszélsz és megkíméllek az ilyen antiszociális válaszoktól mint amilyen az utolsó volt. Kedves utolsó, mellesleg neked azt üzenem, hogy én meg az ilyenek miatt szégyellem, hogy nő vagyok. Nem attól leszel kemény arc, hogy egy utolsó érzelmi tuskónak állítod be magad.

Mi nők sokkal intuitívabb módon működünk és abszolút hiszek abban, hogy nagyon sokat nyomnak a latban ezek a megérzések. Az ember valahogy ráérez arra, ha a párja nem szereti úgy viszont. Ha pedig ez a helyzet, akkor már gáz van. Nekem is olyan volt az exem, hogy sose láttam a szemében azt az "nézést", amiről beszélsz, valahogy nem éreztem belőle azt a szerelmes áhítatot. Mert volt összehasonlítási alapom. Persze elhessegettem ezeket a rossz érzéseket, "megbeszéltem" magammal, hogy biztos az én párom nem ez a hősszerelmes típus, de attól még szeret. Aztán kiderült később, hogy beigazolódtak a megérzéseim, tényleg nem volt belém szerelmes sose, szeretett a maga módján, de nem szerelmesen. Mindegy, ezt most nem részletezem, hosszú. Mindenképp egy őszinte, tisztázó beszélgetést javaslok a barátoddal, szerelmes-e beléd, mert ez igenis fontos tudnod.