Nem furcsa nektek ez az idézet? (alul bemásoltam)

Hát egy kicsit olyan önimádóan hangzik.

Az az Erich Fried biztosan szeretheti (szerethette) magát xD

"Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért, aki én vagyok melletted."

Egy szóban: társfüggőség. Amikor önbizalomhiányos vagyok, önmagamat nem szeretem és összeállok valakivel hogy "végre engem is szeressen valaki" (vajon hány rendszeresen ideíró emberke ismert most magára...). Vagyis a másik egy eszköz a számomra ahhoz hogy ÉN jól érezzem magam mert egyébként egyedülállóként megint rám zúdulna az érzés hogy egy senki vagyok.

[link]

Ha nem tudod, hogy a másikat legtöbbször nem önmagáért szeretjük, hanem azért, amit kaphatunk tőle, akkor naiv vagy! Nem véletlenül érezzük a hiányát, ha fontos volt, és elveszítjük. A másik önzetlen szeretetének ideája, az leginkább plátói lehetne ("szép az, ami érdek nélkül tetszik" - Immanuel Kant).

Máskülönben az idézet meg magába foglalja előfeltételként, hogy szereti a párját is, mert az alapfeltétele az "aki én vagyok melletted"-nek, ugyanis nélküle nem érhetné el azt az állapotát. Egyébiránt, ha valaki jobbá válik egy másik által (én azért önkényesen feltételezem, hogy az idézett, nem valami negatív személyiségvonás elérését éltette), annak a kiváltó személy is haszonélvezője (így ezáltal akár öngerjesztő is lehet a folyamat).

Nem tudom ismered/szereted-e ezt a zenét, de hallgasd meg a refrént, mert ebben erről is szólnak:

al http://www.youtube.com/watch?v=qxjtEXzt0GU