Ezek egy fiktív karakter által generált érzések vagy tényleg a valódi személy iránt táplolok érzelmeket?

Egy buta tinifruskának fogok tűnni, ha végigolvasod. A dolog kicsit bonyolult, és nem regényt akarok írni, szóval megpróbálok tömör és egyszerű lenni:

-Van egy fiú, akivel reggelente együtt várunk a buszra. A megállóban nagy általában csak ketten vagyunk.

-A fiú alkatra, hajviseletre, arcra nagyon hasonlít egy bizonyos filmes karaterre, akiért a tinilányok mostanában eléggé odavannak. Gondolom a srác is felismerte, hogy mennyire hasonlít, ezért intézi úgy, hogy mégjobban hasonlítson, vagy én nem tudom.

Probléma:

-Nem hiszem, hogy érti a magyart, legalábbis beszélni nem tud. Én viszont szintén ritka gyéren beszélem az ő nyelvét és ha megszólítanám, égnék.

Tehát ezért fontos, szerintetek nekem tényleg ő tetszene?

Ti hogy lennétek vele, meg mernétek szólítani így is?

Sok jót hallok róla, nem egy nagy városban élünk, tehát a legtöbb embert a szüleim is ismerik.

Néha én is látom, hogy ő figyel, meg előre enged, és a buszon megfigyelt viselkedése alapján sem az a nagytársasági ember, pont mint én. Legalábbis a buszon senkivel sem szokott beszélgetni, pedig ha korábbival járok, a többieknek általában van beszédpartnere mikor felszálnak és leülnek valaki mellé.

Egyszer majdnem teljesen üre volt a busz, én ültem le először, ő meg közvetlen elém ült le, pedig volt hely máshol is, üres.

Lehet regény lett :D, de eredetileg sokkal hosszabb lett volna, ha tegnap írom ki.