Ha 5 éved lenne hátra?

Gyereket nem vállalnék! :/

És a hátralevő napokat a lehető legboldogabban próbálnám élni!

Kiélvezve az utolsó napig!

19/L

Még szerencse, hogy nem sok olyan betegség van, amire azt mondják, hogy ilyen sok időd van még hátra (relative persze). Egy ismerősömet egy hónapja temettük. Elment orvoshoz egyszerű fájdalmakkal, majd hazajött úgy két napos kivizsgálás után, hogy két hete van hátra... Végülis kicsit több, mint 3-at élt még, de ez borzalmas.

Egyébként én nem dönteném el egyedül a gyerekkérdést. Megbeszélném a párommal, hogy ő szeretné-e. Tudom hülyén hangzik, de ha a páromról derülne ki ilyesmi, akkor én nőként örülnék neki, ha itt maradna nekem egy "kis darab" belőle. Lehet hogy felelőtlen döntés lenne, de én így szeretném, amennyiben ezt a betegsége lehetővé teszi.

Fordított helyzetben is inkább a páromra bíznám a döntést, hiszen neki kell egyedül felnevelnie azt a gyereket. (Bár általában egy súlyos betegségnél nem tanácsolják az anyának a teherbeesést)

Ezután élném az életemet, beteljesíteném pár vágyamat, elutaznék oda, ahova szerettem volna, elrendezném a dolgaimat, sok időt töltenék a családommal, illetve a párom lelkére kötném, hogy ha úgy érzi "lejárt a gyászidő", akkor keressen magának másik párt és legyen boldog. :)

Éld az életed.

Igyekezz boldog lenni.

Ez mindenkire vonatkozik! Ki a fene tudja, hogy mennyi van neki hátra. Mégis veszekednek, piszkálják egymást és nem mondják a másiknak, hogy szeretlek.

Nekem is van gyerekem és lehet, hogy 5 évem sincsen. Most akkor elrontottam? Frászt:) Ismernek, tudják, hogy szeretem őket és ez a legfontosabb. Megtanulni és tanítani szeretni.

Boldogság sokkal inkább belülről fakad. Akkor vagy boldog amikor úgy gondolod, hogy megtaláltad a lelki békéd. Jól érzed magad a bőrödben. Ez nem csak utazással teremthető elő. Milyen betegséged van?

“A boldogság azoknak van fenntartva, akik hajlandók boldogok lenni, dacára a körülményeiknek.”