Én gondolkozok hülyén? Hogyan tudnám "rendre nevelni" a páromat?

sztem ez tényleg nevelés kérdése: hogy hogyan nevelitek egymást. Az rendben van, h ő fárat, amikor hazaér, de hát na! Csak az ő cuccai! Én se mondom az anyukámnak, hogy hová lett az óvszer a zsebemből?;) Én cuccom, rakjam el ugy, h meglegyen. A mosás arról szól, h a RUHÁKAT kimosom...az igazolványt nem;)

Sztem szereljetek fel egy tartót a bejárati ajtó mellé, amibe belerakja. És amikor hazajön, tegye oda bele! És akkor reggel is meglesz...Te meg kérdezd meg nyugodtan első héten, amikor bejön, h a kártyát leraktad, Szívem?:)

Ez pl használható ötlet,nemde?

A nők sokkal szívósabbak mint mi - minden értelemben :D

Én pl sose tudnám megcsinálni azt amit édesanyám leművelt velem meg nővéremmel (édesapám rendszeretőbb). Plusz még a munka, stb.. Szóval ennyit rólunk :) Épp ezért szerintem inkább csak segítséget kérj először, ne várj mindent egyszerre, úgyse tudja megcsinálni. Nekünk fele olyan fontos sincs amire Te ki szoktál bukni, mint nektek.. Fogadd el, de azért hozd ki belőle amit lehet.

Férfi : nem rakok rendet, úgyse jön senki.

Nők : takarítani kell, hátha jön valaki.

vegyén leki egy tokot ajándékba, amivel a nyakába tudja akasztani. he nem is akasztja, akkor is lessz rajta egy hosszú szallag, azzal már sokkal könnyebb lesz megtalálni.

egyébként nevelésről szó sincsen. felnőtt ember, nevelni nem, csak idomítani lehet. nem mindegy.

egyébként szerintem szenvedni azzal, hogy jegyezze meg, hogy hova tette vagy egyszerűen, ha észreveszed valahol akkor elrakni mindíg ugyanarra a helyre lehetőségek közül az utóbbi egyszerűbb. de persze ez a te harcod.

én speciel az egyik szekrényt csukogatom az asszony után. mindíg nyitvahagyja. annyit nem ér a dolog, hogy balhézzak miatta, így ha arra járok, akkor becsukom. nem nagy kaland.

Szerintem add föl. Anyu és apu példájából tanulva: apu soha nem teszi bele a kulcsát a fiókba, és mindig rajtunk keresi, mert nem tudja hol van. Ha valaki véletlenül beleteszi, akkor azért morog.

Mondd meg neki, hogy vagy tegye a helyére, vagy ne rajtad keresse, mert te nem matatsz a zsebében.

Szerintem ülj le vele beszélgetni.

Említs meg neki néhány ilyen esetet, és kérdezd meg, hogy a jövőben mit fog tenni ezek elkerülésére? Vedd elő ezeket az ötleteket is, amelyeket ajánlottak.

És mondd meg neki, hogy a jövőben nem kívánsz ilyeneket hallani, mint ami most volt. Megkérdezheti tőled, hogy nem láttad-e valamilyen holmiját - de SOHA nem kérheti számon. Felnőtt ember, alkalmazkodjon a körülményekhez. Természetesen ne várd el tőle, hogy ezentúl mindent tökéletesen tudjon - soha nem is fog - de az igyekezet igenis legyen látható!

Meg kell tanulnotok veszekedés nélkül megbeszélni a dolgokat.

Éppen ezért az előzőek mellett koncentrálj arra is, hogy POZITÍV módon (megoldásokat keresve) közelíts a dolgokhoz. Ne szidjad, ne minősítsd, amiket idáig csinált - azt tisztázzátok, hogy mit fog tenni a jövőben ezek elkerülésére.

Ugyanígy mondd meg neki, hogy a házi munka nincs kiosztva neked: közösen kellene végezni. Kérdezd meg, melyik részét tudná elképzelni magának.

Türelmesen mindig figyelmeztesd, ha valamit elront. Ha visszavág, szabotál, stb. akkor elsőre ne veszekedj - a következőnél majd említsd meg, hogy az előzőt sem végezte el.

Ha pedig hosszú távon semmit nem hajlandó változni... nos, arra is figyelmeztesd időben, hog mi lesz ebből.

Helló!

Szerintem érdemes lenne egy kicsit megvilágítani számára, hogy mi az amit te napról-napra teszel érte. Például az összegyűrt zoknikat ne mosd ki. Vagy hagyd ott, aztán ha nem lesz zoknija akkor majd néz, vagy pedig egy kis kosárkában szállísd oda neki, hogy akkor légyszi MOST forgasd ki őket. Nem majd, most. Ha megtalálod a belépőkártyáját, add a kezébe, hogy légyszi slattyogj ki a helyéhez és akaszd fel. (Egyébként végez valami házimunkát?) Ha nem veszi észre magát, akkor érdemes átgondolnod ezt az egészet.