Lányok, fiúk! Miért gondoljátok, hogy ha kiírjátok a Fb-ra a boldogtalanságotokat akkor jobb lesz?

Szerintem csak szeretik sajnáltatni magukat az emberek és azt várják, hogy sok sajnálkozó komment jöjjön és megkérdezzék tőle "mi baj?" amire egy "semmi" a válasz.. Imádom az ilyet :)

Én is szoktam szomorú lenni bizonyos dolgok miatt, de eszembe nem jutna kipakolgatni a Facebook-ra, mert egyrészt nem tartozik nagyon senkire, másrészt pedig úgyse érdekli az embereket. Az egy dolog, hogy megkérdezik mi a baj, de úgy igazán meghallgatni, megérteni úgyse tudna egy ember se és ezért inkább vagy nem mondok senkinek semmit és magamban legyőzöm a szomorúságot vagy csak a nagyon közeli hozzátartozóimnak, barátaimnak panaszkodom. De nem szokásom, egyenesen utálom, ha sajnálnak. Szoktam is mondani, hogy "ne, csak azt ne mondd, hogy sajnálsz"

De ugyanígy az örömteli dolgokat se szeretem kipakolni.. Sok ember kipakolgatja, hogy ezt meg azt csinál a szerelmével...illetve itt meg ott járt, vagy majd holnap majd ebbe a városba megy, meg hogy éppen az ágyban tévéznek.. Nem azért, de: Kit érdekel?! :/

Már a főoldalra rá se szoktam nézni, hogy ki mit csinál. Egyszerűen nem érdekel. Ha valaki felől érdeklődni akarok ránézek és/vagy írok neki.

23/L

7-8-as vagyok megint :D

Azt elfelejtettem, hogy én is voltam/vagyok szerelmes és nem minden habos torta és így nem írogatok ki semmit..szóval ez szerintem nem attól függ, hogy valaki volt-e szerelmes vagy sem... Csak tényleg imádják sajnáltatni magukat az emberek és a bizonyítás: szerintem azt akarják bizonyítani, hogy még megállják a helyüket a csajozás/pasizásban.. ezért kell nekik a sok lájk egy képre is, hogy nőjön az amúgy is nagy egójuk :)

Ha nem lenne facebook. Akkor kiírná egy dvd-re az általa választott zenéket, aztán kiállna x helyre, és ott hangosan lejátszaná. Közbe meg csak ott ülne a rádiója mellet, és szomorúan nézne.

Amúgy lehet te tényleg nem voltál szerelmes, ezeknek nem kell jelentőséget tulajdonítani aztán ennyi. Pillanatnyi elme zavar^^:)