Ti is észrevettétek, hogy a mai párválasztások (párkapcsolatok is) racionalitás alapján működnek és nem érzelem alapján? Ha igen miért?

Teljesen igazat adok neked, de a saját példámból meg is tudom indokolni miért.

Én eddig mindig olyanokkal jártam akikkel nagy volt a szerelem 1-2 évig..aztán megkaptam hogy megváltoztál nem ugyanúgy nézel ki mint 2 évvel ezelőtt..és lapátra tettek a fiuk a rózsaszín köd után.

Most először racionálisan választottam párt úgy hogy ő is így tette velem, mert az ő fejét is átvágták mikor szerelmes volt....

Szerintem ez korfüggő is... meg tapasztalatok függvénye. Én már a meglévő tapasztalatok alapján tudom, hogy bizonyos helyzetekben hiába adnék esélyt, úgysem működne a dolog... és akkor lehetek akármennyire is szerelmes...

Ilyen pl. a távkapcsolat, a túl nagy intellektuális különbözőség, a túl nagy egzisztenciális különbség (bárki javára!), a függetlenség hiánya és hasonlók. Ezek lehetnek nagy lángolások, de hosszú távon csak a kínlódás van vele... én pedig normális, működőképes párkapcsolatot keresek, nem kínlódást!

Én ilyet nem látok, max. az éretlen, buta és/vagy tanulatlan embereknél.

Nekem alapvető volt, hogy szeretni tudjon a férfi, legyen kedves, figyelmes, ne nézzen ki túl rosszul (senki nem akar ronda párt magának, akit meg se bír csókolni) a többi mellékes volt. Se pénze, se háttere nem volt páromnak, 7 éve együtt vagyunk és csak 2 éve dolgozik, mégis ő kell nekem, mert igazi férfi.

Párom is csak ennyit szeretett volna, pedig az én hátterem nem a legjobb.

Minek legyek együtt olyannal, akit nem szeretek?