Miért érzem ezt, önző vagyok?

22 éves lány vagyok, a párom 30. Én még iskolába járok, nemsokára diplomázni fogok, mellette dolgozom, tanfolyamokra járok, rengeteg időmet elveszi. A párom nem ilyen elfoglalt és nagyon szeret utazgatni mindenfelé, gyakran adódik lehetősége is menni, céges utazások, családdal, barátokkal de mivel nekem nincs időm ritkán tudok vele menni. Ilyenkor mindig nagyon magam alatt vagyok, annyira szeretnék vele menni, nagyon fáj hogy ezeket az élményeket nem élhetjük át együtt és mivel én még nagyon keveset utaztam féltékeny is vagyok, bár ezt nagyon szégyellem. Ha nagyon akarnám akkor nem menne, itthon maradna, viszont azt nem szeretném hogy miattam mondjon le minderről, nem akarom megfosztani semmitől. Csak nekem minden alkalommal a szívem szakad meg amikor elmegy. Pl most is, jövő héten utazik el 3 hétre Indonéziába. Egyrészt hiányzik is nagyon amikor nincs velem, másrészt igazságtalannak érzem valahol azt hogy amíg itthon húzom az igát, vért izzadok addig Ő a hasát sütteti a tengerparton, fantasztikus helyeket nézhet meg. Nem akarok kicsinyes és féltékeny lenni, de mégis ezt érzem.