Szerintetek érdeklem még a barátomat? Én nem tudom már mit higgyek!

Bocsi,hogy hosszú lett,de csak Így tudjátok összerakni a képeket...

Kezdjük az elején,év elején osztálytársak voltunk három hétig.. Azt szét választották az osztályt. Egyszer csak januárba ráírtam elbeszélgettünk..Hát nem valami fényes az élete. Kirúgták a suliból,az apja lebénult deréktól lefelé,otthon sok vita van,mindenért őt hibáztatják,az anyja folyton csak szidja.. Megbeszéltem vele egy találkozót,eljött 6 órán keresztül jól elvoltunk. Egyre többet beszélgettünk, taliztunk..

Párszor előfordult,hogy30perceket késett.. De mindig bocsánatot kért..

Majd volt,hogy felhívott nem e akarok találkozni? Nem jött el mert elfelejtette,elmondása szerint nem figyelte az időt mikor a haverjával az állatokat gondozták.Volt mikor azért nem jött mert az anyja nem engedte el mert nem ment el a fegyelmire..De nem tudott nekem szólni, mert nincs fb a teloján és nem volt pénz a kártyáján.Amikor nem jött el mert elfelejtette ott vártam rá egy órát,hátha jön..Nem jött,nagyon begurultam,miután haza értem,felhÍtam,hogy mégis miért nem jött el? Azt se tudta miről van szó,feljött fb-re és nagyon kiosztottam.. Mondta,hogy megérti ha ezt nem bocsájtom meg mert tényleg nem volt szép tőle,hogy nem figyelt.. Elkezdte akkor,hogy megérti milyen szemét volt tényleg elfelejtette mondjam el aminek akarom stb.. Meg,hogy kiakart engesztelni amiért előtte lévő nap(mikor az anyjanemengedte el)nem tudott jönni nagyon sajnálja... Ezek után ennyivel ellettem intézve.. " Szandi, szeretnék összejönni veled meg minden, de basszus úgy érzem így kéne: összehaverkodni, barátkozni, és szeretni... mert oké hogyha úgy nézzük akkor összejövünk, de kell az alapja is a várnak ... rosszul fogalmazok de remélem érted. most l*sz*rom mennyire gáz de kevés barátnőm volt és nem vagyok hozzászokva, mindig úgy mond szabad voltam és most kicsit fura ez nekem... basszus, kellesz meg minden de olyan rossz hogy egy ilyen tajp*raszt gettó f*sz kell neked mint én, sokkal de sokkal jobbat érdemelnél nálam.. nem tudom miért elégszel be velem de örülök neki :$" Ezután már nem annyira lelkesen beszéltem vele,mikor néha,néha irt mert ez bántott,hogy előtte áradozott,hogy milyen jó lenne velem,jól összeillenénk,szeretne velem összejönni,most meg ez.. Azon a héten még pénteken,kaptam egy üzenetet tőle,hogy "szeretlek" észrevettem,hogy a családtagjainak kiírt egy szép üzenetet amiben nagyon finoman éreztette,ő öngyilkos lesz mert nem szeretik eléggé,és nem tudják elfogadni.. Hívtam kétszer is,de nem vette fel.. Meg is próbálta az öngyilkosságot,csak kihívták rá a mentőt és bekerült a kórházba..

Hozzáteszem hallották füleim,hogy de előtte felhívta a legjobb barátnőjét(akinek van barátja,és az meg az ő egyik haverja),hogy többé nem találkoznak de mikor én hívtam nem vette fel..Én nem tudtam elképzelni,mi lehet vele miért nem veszi fel a telefont,miért nem ír... Rákövetkező napon,azaz szombaton felhívtam közölte,hogy kórházban van,bementem hozzá. Elbeszélgettem vele,aztán megkérdeztem mi van akkor most velünk? Erre azt válaszolta: Együtt vagyunk! Híresztelte ott mindenkinek,hogy milyen jó,hogy mellette állok és segítek neki,kihúzom a bajból stb.. Megbeszéltük vasárnap,hogy hétfőn ha kiengedik a kórházból,felhív.. Nem hívott,elmentem és látom üres az ágya,könnybe lábadt szemmel kérdeztem a nővért,hogy elengedték? Mondja: Igen! Megfogtam magam haza mentem az első távolsági busszal,és akkor hivott nem vettem fel,direkt kinyomtam mert nem akartam elküldeni a francba... Haza értem visszahívtam,vidáman meséli,hogy kiengedték a kórházból.Mondtam igen,tapasztaltam.. Észrevette magát,és nem gyözött bocsánatot kérni... Hétfői naptól kezdve a találkozókra pontosan jött el.. De egyben kezdett ritkábban is írni,válaszolni több percek múlva,esetleg órák múlva..Nem úgy mint régen,olyan sűrűn..Kedden találkoztunk minden jó volt,szerdán is. Csütörtökön azt mondta,hogy otthon is kéne lennie a családjával mondom oké megértem,erre pár óra múlva meséli,hogy összefutott két haverjával azt ment haza...Pénteken megint nem találkoztunk,tegnap úgy volt,hogy összefutunk,de még sem,hogy ezt megtudjam felkellet hívnom különben várhattam volna a csodára... Írtam neki tegnap este,hogy beszélünk kéne.. Erre mintha észre se vette volna mit Írtam.Aztán mondtam,hogy leszakad a pofám.. Válasza az volt,hogy mi van? elmondtam a magamét,szintén ritkán írt vissza akkor is azt,hogy nem tud mindig facebook-on lenni és nem sz*r le engem.. Azóta se válaszolt.. Én felhívni nem fogom,de utoljára megírtam neki döntse el mit akar és akármi a döntése jelentkezzen.. Elolvasta de nem Írt,várok pár napot aztán nem tudom mit tegyek. Ti mit gondoltok?

17/L 17/F