A barátom nem képes kielégíteni a szeretethiányomat. Nem illünk össze?

szóval képes lefeküdni aludni, hogy adott problémákat meg sem beszéltünk. sokszor hanyagol, de neki ez így jó. testi kontaktus köztünk szinte csak szex közben van. vagy a tv előtt. meg hogy utcán fogja a kezem. de soha egy ölelés, max puszi heti egyszer. próbáltam adni ezeket, hogy természetessé váljon köztünk, de helyette én formálódtam, hogy nem merem már átölelni pl társaságban, vagy az ölébe ülni és amikor egy havernő a vállára tette a kezét, már szabályosan rosszul érintett.

ha beszélek erről akkor még kényszeredettebbé válik ez az egész.

ja és arról, hogy mikor mondja, hogy szeret, nem is beszélve. szinte soha.

ha valami incidens ért és panaszkodom, vagy megértésre lenne szükségem, mindig a másik félnek ad igazat.

szóval folyamatosan kínozva érzem magam mellette, folyamatosan szeretethiánnyal küzdök. néha úgy örülnék, ha olyan kiegyensúlyozott és erős lennék mint ő, de nem vagyok az.

szóval?